Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején

megbeszélésnek. Az ülésen azonban nem csak a munkástanácsküldöttek vettek részt, de a munkás-paraszt tanács vezetője, Mrázik János, a kommunista párt részéről Andó István és a kormánytól kiküldött összekötő, Gye- nes Antal is. Az ülés során a maga teljes valójában tapasztalhatták meg mind: „Jelenleg teljes a bizalmatlanság a megye élére állított vezetőséggel szemben."458 Az ülésen Mrázikot engedték hosszasan beszélni,459 és az ülés végére létrejött egy megegyezés egy átmeneti együttműködésről a nemzeti bizottság és a Mrázik-tanács között. Látva a forradalmi erők támogatottságát, kénytelen volt beismerni, „hogy megválasztásunk nem történt demokratikusan".460 így az ülés a forradalom demokratikus elképzeléseit - legalább elvben - legitimálta, ezzel pedig a munkástanácsokat megerősítette. Magos az ülés során sokszor hangoztatta, hogy „a kommunista párttagok vannak e tanácsülésben és összejövetelben is többségben, [...] semmi jobboldali ellenforradalmi szólamnak [itt] nem lehet alapja. [...] fő célunk a szocialista Magyarország építése [...] Munkásságunk továbbra is a népi hatalmat kívánja, amely mentes a földbirtokosok, bárók és papok hatalmától."461 Ha jogászként ilyen populista retorikát alkalmazott, csakis jól megfontolt szándék vezérelhette. Gyaníthatjuk, hogy a jelen lévő kommunistáknak címezte e kijelentéseket. Ezzel el akarta kerülni, hogy a megjelent kommunisták fogást találjanak rajtuk. Mint Mrázik, ő is hivatkozik Kádárra.

Ezen a legitimációs alapon adhatta ki az acélgyári munkástanács még e napon a szakszervezettel szemben megfogalmazott követeléseit. A gyakorlati feladatok (gyermektelenségi adó eltörlése, acélgyári kórház visszaszerzése stb.) tizenhét pontja közé beszúrva, a 7., 8. és 9. pontokban alapelvként jelölte meg, hogy a jövőben a szakszervezet legyen valóban minden párttól független, és a munkások sztrájkjogát hűen képviselje.462

A munkástanács pozíciói november 17. után a nemzetőrség lefegyverzése ellenére megerősödtek. A sztrájk beszüntetése nem a gyengülés jele november 17-én. Ahogy az utóbbi években többször is megtörtént Magyarországon,463 most helyi szinten, Salgótarjánban is kettős hatalom jött létre. A szovjetek senkinek sem tették lehetővé a fegyveres hatalomátvételt. A tárgyalásos rendezésben így részt vehetett a Mrázik-tanács és a nemzeti bizottság is. Sőt, november 21-én - valószínűleg azért, hogy a forradalmi vezetés legitimációját megerősítsék és a mozgalom munkásjellegét jobban hangsú458 Dr. Magos Béla felszólalásából. Uo. 409. p.

459 Uo. 409-412. p.

460 Uo. 411. p.

461 Uo. 396. és 409. p.

462 Uo. 421-422. p.

463 Például 1953-ban a Nagy Imre-féle kormány és a Rákosi-féle pártapparátus.

111