Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
I. Előszó
mint vádlottként a bíróságon. Ráadásul minden egyes személy vallomása mögött más motiváció húzódik meg. Kitüntetett figyelmet szenteltem a sajtótermékeknek. A gyári lap, a Tarjá- ni Acél sokaknak adott megnyilvánulási lehetőséget, de hasznos forrás a megyei sajtó, a Szabad Nógrád is. Ezek a forradalom előtti időszak újságjai. A tárgyalt időszakban is jelentek meg lapok, igaz, ezek nagyon rövid életűek voltak. Cikkeiket természetesen nem lehet nélkülözni a tényfeltárás során. A forradalom után a párt - most már az MSZMP - újra birtokba vette a gyár irányítását. Az üzemi pártszervezetek adminisztrációja hosszú hónapokig az „ellenforradalmi" eseményekkel és szereplőkkel foglalkozott. A belső jelentések, a kimutatások, az elbeszélgetések, kihallgatások jegyzőkönyvei szintén adatokkal szolgálnak a kutatónak. Természetesen minden szöveget megfelelő forráskritikával kell kezelni. Jobb híján saját meglátásaimra hagyatkoztam. Ahol tudtam, több szöveg összevetésével próbáltam reális képet rajzolni egy-egy személyről, eseményről. Köszönet a Nógrád Megyei Levéltár igazgatójának, Tyekvicska Árpádnak és munkatársainak, kik minden lehető módon segítették hosszas kutatómunkámat. Köszönet Á. Varga Lászlónak, Budapest Főváros Levéltára főigazgatójának, a nógrádi levéltár egykori igazgatójának a megosztott gondolatokért, és köszönet Szakolczai Attilának, aki kritikai megjegyzéseivel és jó tanácsaival járult hozzá a dolgozat végső formába öntéséhez. Forrásaim másik csoportját jóval az események után született szövegek képezik. írott vagy szóban elhangzott szövegekről van szó. Legyen az egy rendszerváltás után leírt emlékezés, vagy egy kávézóban, egy lakásban folytatott beszélgetés vagy interjú, alapvetően más karakterűek ezek, mint a korabeli források. Minden szubjektivitásuk ellenére megbecsülendők azok az információk, de azok a summázatok, értékelések, szentenciák is, mik jellemzik a forradalom résztvevőinek kései visszaemlékezéseit. Köszönet Ampli Árpádnak, Hargitay Lajosnénak, Juhász Attilának, Mán- doki Andornak, Ponyi Gyulának, Ponyi Józsefnek, Széky Miklósnak türelmes segítségükért, velem megosztott gondolataikért. Anélkül, hogy belemélyednék a perek anatómiájának elemzésébe vagy az emlékezés tudatformáló szerepének feltárásába, meg kell állapítanunk, hogy forrásainkkal mind csínján kell bánni. Szakolczai Attila mutat rá, hogy e területre lépve a kutatónak nagy alázattal be kell ismernie, hogy lehetőségei a valóság feltárására igen korlátozottak. Az 1957-es perek, példának okáért, szinte mind koncepciós perek voltak. Céljuk nem az igazságszolgáltatás, nem a tények feltárása, nem a valós történetek rekonstruálása, hanem a megtorlást szolgáló büntetések jogi igazolása volt. E perekben a vád nem az elkövetett cselekményekből indult ki, hanem fordított logikával, a központi utasítás alapján kiosztandó büntetésekhez kereste a megfelelő paragrafusokat és konstruálta meg hozzájuk a történeteket. Van, aki ebből azt a 10
