Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
neki Mlinarik István felelős kiadó felügyelete alatt, hogy „újat, igazat, magyart, emberit" írjon.430 Itt találjuk tehát Fráter Lórándot is. Neki köszönhető, hogy „készen van a Kossuth-címer a lap első oldalára". A Nógrád Népében november 1-jén a párt helyben maradt vezetőségi tagjai önkritikát gyakoroltak.431 Fölismerték, hogy a megyei lap - szemben a párt korábbi sajtóorgánumaival - mindenkinek biztosít helyet hasábjain. Kihasználva e lehetőséget, hallatták hangjukat, nehogy a feledés homálya végleg belepje őket. A párt (másodvonalbeli) vezetése érzékelte az erőviszonyokat, s ügyes taktikai lépésekkel a felszínen tudott maradni. Az egyszerűbb pártfunkcionáriusok, üzemi alapszervezeti párttitkárok nem voltak képesek ilyen gyors átállásra. Velük azontúl az üzemi munkásság is keményebben bánt, mint a liberálisabb gondolkodású megyei forradalmi vezetés a megyei pártvezetéssel. A november 8-án induló Új Úton és a november 22-én induló Nógrádi Népújság is „Nógrád megye dolgozóinak lapja" volt. Ha az acélgyárral foglalkozó cikket közölnek, mind a munka felvételéről írnak - a valóságosnál optimistább - beszámolókat. A lapok valamennyi cikke a munka felvételét sürgeti.432 A párt retorikájában a rend, a béke és az építő munka jelennek meg értékként, de megemlítik a munkás-önigazgatást, az igazi demokráciát is. Szót kapnak ezen újságok hasábjain a forradalmi testületek képviselői, de ők is ugyanarról beszélnek: legyen béke, egyetértés, termelés. E lapokban nyoma sincs az ellentéteknek! Győzött a forradalom? Megvalósulhatnak végre a követelések? Az újjászerveződött kommunisták olyan természetesen éltetik a forradalom vívmányait, ostorozzák a múlt hibáit, mintha legalábbis ők vezényelték volna október 27-én a tüntetést! A sorok mögött azonban kemény küzdelem folyik. Nem ideológiai küzdelem ez - a józan ember már nem a szavakat figyeli. Ez pusztán hatalmi küzdelem. Párthatalom lesz, vagy munkás-önigazgatás? Nyilvánvalóvá tette a helyzet fonákságát az is, hogy a békítő hangú újságok mellett heves indulatokat gerjesztő kommunista röplapok jelentek meg Salgótarján utcáin. Az építőipari, közlekedési, acélgyári, tűzhelygyári dolgozóknak, bányászoknak címzett röpcédulákat 430 Lelkesen - szabadon készült Nógrád Népe első példánya. Nógrád Népe, 1956. november 1., 2. p. 431 Andó István, Cserháti József, Hegedűs László, Kovács József, Laukó György, Vajó István: Nógrád megye népéhez. Nógrád Népe, 1956. november 1., 2. p. Ezen kívül Vajó István egy másnapi cikkében megköveti Garamvölgyi Antalt a neki okozott sérelmekért, és biztosítja a lakosságot, hogy a kommunisták tanultak a múlt hibáiból. VAJÓ István: Nyilatkozat. Nógrád Népe, 1956. november 2., 1. p. 432 f-1 [Fráter Lóránd?]: Részlegesen megkezdték a munkát az Acélgyárban. Új Úton, 1956. november 8., 1-2. p. „Mondhatom, senki az ég világon nem mondta, hogy nem akar dolgozni. [...] Az igazgató ezt megerősíti: mindennek az alapja a munka." B. Gy.: Voltam az Acélgyárban. Nógrádi Népújság, 1956. november 30., 3. p. 105
