Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Utószó helyett

Utószó helyett Néhány évvel ezelőtt, egy október végi napon e-mail érkezett a postaládám­ba, amelynek írója a losonci gimnázium egykori igazgatója, a losonci és nóg­rádi közélet egyik legaktívabb tagja, Gresits Miksa losonci nyughelye felől érdeklődött. Mint hamarosan kiderült, nem is oly távoli családi kötelékek fűzik hozzá. Természetesen örömmel nyújtottam neki segítséget. Néhány hónappal később, budapesti otthonukba igyekezve, attól pár percnyi sétára tűnt fel az az épület, ahol Csontváry élt és dolgozott. Fiammal percekig álltam ott. Gresits Miksa - Kosztka Tivadar társaságában - egykor alapítója volt a Felső-Nógrád Megyei Közművelődési Egyesületnek, igazga­tója a losonci gimnáziumnak, külső munkatársa a Losonc és Vidékének, amely helyet adott Kosztka Tivadar írásainak is. A körök bezárulnak, a lelkek találkoznak - jutott eszembe akkor, és ma is! „Olyat akarok létrehozni, ami megmarad, ami a világot kielégíti, megnyugtatja, nem­csak tájképben, hanem eszméiben is. Min­denütt ott leszek, ott kell lennem, ha már egyszer megindulok, az energiával, nem bí­rom feltartóztatni. Bele kell önteni az ener­giát, el van ernyedve minden, a kultúrát rendezni kell, az emberek életkedvét fokozni kell, örömet és gyönyört kell éreznünk, mie­lőtt bekapcsolódunk a szellemi végtelenség­be. Ez a célom."249 249 Lehel 1998,170. p. Csontváry a világ legnagyobb érzés-plein-air festője (1919). 78

Next

/
Thumbnails
Contents