Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Előszó

Előszó

Kassán végzett egyetemi tanulmányaim és a kötelező katonai szolgálat letöltése után, 1984-ben kerültem kapcsolatba a losonci lokálpatriótákkal, akik fokozatosan megismertették velem a város és a tágabb régió számomra ismeretlen titkait. Akkortájt került a kezembe Németh Lajos Csontváry-albu- ma is, amelynek képei már első pillanatban magukkal ragadtak. Ebből és helyi társasági beszélgetéseinkből kiderült, hogy Csontváry életének jelentős részét a közeli Gácson töltötte, és gyakran megfordult Losoncon is.

A Művészet című folyóirat 1979. évi első számából megismerhettem Csontváry nógrádi tartózkodásának további részleteit, amelyek még inkább kíváncsivá tettek. Ekkor határoztam el, hogy „felfedezem" a festő nógrádi nyomait. Első lépésként minden előzetes bejelentés nélkül bementem a helyi levéltárba, azzal a kéréssel, hogy szeretném elolvasni Kosztka Tivadarnak a Losonc és Vidéke című hetilapban megjelent írásait. A levéltár vezetője azonban arról próbált meggyőzni, hogy abban ilyenek nincsenek. Nem kis csalódással jöttem el onnan, és a miérteket sem értettem igazán. A dolog azonban nem hagyott nyugodni! A Nógrádi Galéria egyik kiállításának megnyitóján jelen volt a kommunista párt akkori titkára, akinek a hivatalos program végeztével elpanaszoltam, hogy a levéltárban nem jutottam hozzá a kért lapokhoz.

Pár nappal később a munkahelyemen hívtak telefonon azzal, hogy menjek el a kommunista párt losonci, már akkor is csak Fehér Háznak nevezett székházába. El nem tudtam képzelni, hogy mit szeretnének... Ismerőseim elbeszélései nyomán először csak az jutott eszembe, hogy hivatásos katonát akarnak belőlem faragni. Látogatásom végül is meglepetéssel ért véget. Az irodában arról tájékoztattak, hogy nyugodtan menjek el a levéltárba, megkapom, amit kértem. Elmentem! A levéltár vezetője - kis túlzással - tárt karokkal fogadott, nem győzött elégszer bocsánatot kérni, és azonnal felajánlotta a pertut is (kapcsolatunk élete végéig tartott - 2012 tavaszán hunyt el). Meglettek a Kosztka-cikkek, sőt, szemet hunyva a levéltári előírások felett, néhány napra hazavihettem a Losonc és Vidéke korántsem a legjobb állapotban lévő évfolyamait is. Ott és akkor olvashattam először eredetiben Kosztka Tivadar írásait.

A Csontváryval foglalkozó irodalom, leszámítva a folyóiratokban és múzeumi évkönyvekben közzétett néhány írást, elég szűkszavúan szól Kosztka Tivadar nógrádi, elsősorban gácsi életéről. Az általam ismert legkorábbi tanulmány a salgótarjáni Palócföld című folyóirat első számában jelent meg 1973-ban, dr. Hann Ferenc (1944-2010) Munkácsy-díjas művészettörténész tollából. Ebben „a gácsi patikus" ismeretlen dokumentumait, konkrétan a Nógrádi Lapok és Monti Híradóban közzétett írásait, illetve a vele kapcsolatos cikkeket mutatta be. A legismertebb és leggyakrabban idézett tanul9