Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
A gácsi patika padlásának titkai
Losoncról, és kezelés fejében ő is egy képet vitt el, de már nem emlékszik arra, hogy mit ábrázolt. Viszont arra emlékezett, hogy a sógorától, Ruzsinszky Bélától elvittek egy ceruzarajzot, ami állatokat ábrázolt. Egy ideig tartogattak egy fényképet, ami a ház megvásárlása után került elő valahonnan, de a férje tűzbe dobta, mondván: minek tartogassák egy öregembernek a képét. Jolán néni szerint egy jól kidolgozott fénykép volt."206 Számos jel utal arra, hogy több gácsi családhoz is kerültek képek. A művek értékével ugyan nem voltak tisztában, de legalább egy ideig megtartották őket. Ruzsinszky Gyula nagybátyját, Ruzsinszky Bélát Zombori Lajos kereste fel 1982-ben, aki így emlékezett a festményekre és Kosztka Tivadarra: „Oh, a padláson sok lom gyűlt össze, de hogy mik voltak azok, arra már nem emlékszem. Az biztos, hogy később is jártak oda emberek, és csára-bóra mentek el a képek. Annak idején én fogtam 2-3 képet, de édesanyám azt mondta: ilyen bolond képeket tartok ahelyett, hogy szentképeket tartanék. Volt ott egy tó nagy hegyekkel az egyiken, a másik képen valami táj, meg egy nagy madár is. A madár Oppenheimer doktor úrhoz került, aki 15 koronáért vett egy szentképet, és azt adta cserébe... Többször is találkoztam vele. Mink szomszédok voltunk. Ezért is vettük meg a házat később. Emlékszem, hogy operálva is volt a nyakán. Kosztkának aranygigája volt, amin fehér kendőt hordott. Néha váltott velem néhány szót, de hát én gyerek voltam, nem arról, hogy mit csinál Afrikában, hanem elszalajsztott borért. Kosztka csak két deci bort ivott naponta, soha többet. Danko gyógyszerész, hajaj, ő néha még öt liter bort is megivott! Máskor kenyérért mentem neki fel a faluba. Ha bort hoztam, 1 krajcárt adott borravalónak."207 Vele két évvel később, 1984 körül losonci otthona előtt magam is beszélgettem ugyanerről, megerősítve mindazt, amiről a fenti beszámoló szól. Elmondta, hogy a padlásról a helybéliek több képet elvittek azért (is), hogy a festővásznakkal óljaikat fedjék be. Emlékezete szerint, mint gyermeket, a patika bérlői többször kérték meg arra, hogy az ott megrendelt gyógyszert kiszállítsa a betegekhez. Inkább csak érdekességként említem meg azt az esetet, amikor megkerestem a község polgármesterét, akinek nem sok fogalma volt arról, hogy Gácson egykor egy festővé lett patikus élt. A hivatal polcán volt egy lexikon, amelyet elkérve és fellapozva megmutattam neki, hogy kiről is van szó. Azóta a helyzet részben megváltozott. 206 Uo. 217-218. p. 207 Uo. 218. p. 65
