Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben

keltezéssel Tisza Istvánnak címzett levelében többek között ezt olvashatjuk: „Én a világ legnagyobb plein-air festményét Őfelsége tiszteletére kiállítani fogom, azt a munkát, mely Párizsban a világot túlszárnyalta, amelyről az Energia és művészetben is említés van írva."178 A hadiárvák és rokkantak alapja javára tervezett kiállításának terveiből tudható (a jelzett festmény a Baalbek termébe került volna), hogy azt Budapest legforgalmasabb pontján kívánta felállítani 50 méter hosszan, 40 méter széles homlokzattal, 17,6 méter magassággal, mely célra a Rákóczi út sarkán lévő Nemzeti Színház üres telkét tartotta legmegfelelőbbnek. A nagy festmény bemutatására alkalmas helynek vélte az ugyancsak budapesti Magyar Királyi József Műegyetem műtermét is. Ez az az időszak, amikor csataképekről álmodott, meglehetős nyíltsággal önmagát tartva erre a legalkalmasabbnak. A „Ki festhet csataképet?" című írásában ezt olvashatjuk: „... nem festhet csataképet az, akit az ihlet, az isteni zseni nem támogat, aki nem ismeri a föld élettanát, aki nem ismeri a levegő élettávlatát, aki nem ismeri a napszín skáláját, aki nem ismeri a festék kémiáját, aki nem ismeri a világító színeket, aki nem ismeri a meleg és hideg árnyékát... Annak a festőnek, aki csataképet fest, elsősorban 15-40 méter arányú két terem álljon rendelkezésére, ha lehet, egy felső világításé, ahol külön a szénrajz karton, s külön a festendő vászon volna teljes távolságból áttekinthető. A műtermet lehetőleg központi fűtéssel kell ellátni, s a festőnek teljesen zavartalanul s gondtalanul kell élnie." A tervezett kiállítása feletti védnökség elvállalásáért, céljai eléréséért „K. U.", azaz Kegyelmes Uram megszólítással beadványok sorát írta, hozzáteszem, eredménytelenül.179

Székely Sándor az 1916. június 16-án keltezett, Gácsról Budapestre címzett levelezőlapján (nyilvánvalóan Kosztka sürgetésére) nehéz gácsi helyzetéről számolt be: „Kedves Művész Úr! Ön nem tudja, hogy Gácson a cigányasszonyok havonta 60-70 korona hadisegélyt kapnak, tehát nem dolgoznak. Ön nem tudja, hogy Gács és környékén egy szem gyümölcs nem lesz, mivel a hernyók mind elették, most kezdenek a fák hajtani. Ön nem tudja, hogy a gácsi járásorvos Pestről hozatott ide gombát - a saját ebédjére. Ilyen világ van itt! Amint valahol fogok azonban látni, első kötelességemnek tartom, hogy Önnek megküldjem. Egyebekben is szívesen áll szolgálatára mindenkor készséggel tisztelő híve, Székely."180

178 Itt az 1912 májusában megírt röpiratának alábbi részletére utal: „... ott van Baalbek temploma a hunok nagy kövével, ez is kétezer év óta a libanoni völgyet dekorálja, de festőre nem talált; ezt is nekem kellett fölkeresnek, s mint a világ legnagyobb, 32 m2 (plein-air) napszínfestményét a helyszínen olajba festenem".

179 Csontváry-dokumentumok /., 158-162. p. Feljegyzések: mindent a nemzetért (levélfogalmazványok); Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból: „Energia és művészet. A kultúrember tévedése" (48. p.), „Ki festhet csataképet?" (135. p.), „A hadiárvák, rokkantak alapja javára tervezett kiállítás vázlatának részletei" (143. p.).

180 Csontváry-dokumentumok II., 116/a), 116/b), 142-143. p.

57