Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben

Kosztka Tivadar - már az 1900 óta használt „Csontváry" néven - Budapesten, a Városligeti Iparcsarnokban 1905. szeptember 5-én nyílt kiállításán mutatta be huszonöt festményét, melynek apropóján így cikkezett a Pesti Hírlap: „A művészetek birodalmában talán a festészet terén andalog a legtöbb különc. Ilyen különc volt a belga Viertz is, de Rubens allűrjeivel, és ilyen különc »Csontváry« Kosztka Tivadar is, aki egyébként gyógyszerész és Nógrád megyében, Gácson van a patikája. Mint vagyonos ember, évek óta művészi tanulmányúton van és fest. O maga büszkén hirdeti, hogy nagy taorminai tájképét százezer líráért sem adta oda Vanderbiltnek (mert neki van pénze elég), és képeivel az a célja, hogy a »Csontváry« név világhírű legyen. A budapesti Műcsarnok és a »Nemzeti Szalon« azonban szűkkeblűén meggátolták azt, hogy a »Csontváry« név világhíre az ő helyiségeikből induljon ki. Ezért »Csontváry« úr a Városligeti Iparcsarnokba szorult ki, ahol mintegy 25 képből álló kollekciójának rengeteg üres terület áll rendelkezésére. »Csontváry« úr (az idézőjeleket ő maga használja) meghívóin azt hirdeti, hogy képeit eredeti találmányú technikával festette. Belépvén a kiállításba, ezen eredeti találmányt ugyan hiába keressük, de látunk rengeteg művészi naivitást és önérzetet összekeverve. Látjuk azt is, hogy »Csontváry« 1896-ban készült hollandiai falurészletén és 1898-ban Pompéjiben festett vázlatain még a normális úton haladt, de azután áttért az igen nagy méretekre és tiszta színkenésre. Miután pedig rajztudása nincs arányban a méretekkel, az a helyzet áll elő, mint amikor valaki mindenáron szónokolni akar hebegő nyelvvel. Ettől eltekintve Csontváry páratlan szorgalommal rakja tele nagy vásznait, melyek közül a »Taorminai görögszínház az Etnával« és a »Nagy Tarpatak« színhatásában igazán érdekes. A régi németek naivitását juttatja eszünkbe a »Selmecbánya látképe« című műve, viszont a naivitások netovábbja a »Vihar a Hortobágyon« és a nagyméretű »Jeruzsálemi panaszfal Salamon templománál«. Ez a pár téma is mutatja, hogy Csontváryt nem izgatják a holmi apró-cseprő dolgok, festi Athént, Pompéjit, az Etnát, Nápolyi, a Tátrát, a Hortobágyot - s a Keleti pályaudvart villamfénynél. Miután pedig ő elsőrangú művésznek érzi magát, a kritikának itt helye nincs. És letesszük a tollat."166

A patika épületének későbbi tulajdonosa, Ruzsinszky Béla így emlékezett Kosztka Tivadarra: „Kosztka gyógyszerész sokat volt távol, »mindig Afrikában volt«. Általában 4-5 évre adta bérbe a gyógyszertárat, ha pedig felmondták a bérleményt, akkor hazajött. Akárhányszor bérbe adta a gyógyszertárat, mindig megtartott magának egy szobát a házban, hogy legyen hova

166 (K. K. L.): „Csontváry". Pesti Hírlap, 1905. szeptember 9. In: Önéletrajz, 78-79. p.

53