Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
rök elé, és bementek, megették a szalonnát, kenyérkét, na és Csontváry addig odament és lefestette ezt a szénáskocsit ökrökkel. Bement, és ezek együtt ültek: Feri bácsi, Cseh Lajos, egy ilyen társaság, és mutatta nekik, ezután, azt hiszem, Kubányi, Benczúr vagy Rudnay mondta neki: - Te Tibor, te kész festő vagy, neked nem is kell magad képezni! - Csakugyan jó? ... És aztán nemsokára be is csukták a gyógyszertárat és elindult... Csontváry aztán, mikor hazalátogatott, csak néhány embert tudott értékelni, például a Feri bácsit, Gyurkovics Ferencet. (1876-ban született Budapesten, akadémián tanult, Münchenben.)... Csontvárytól egy rajz van nála és egy képvázlat (A losonci ember! Kolozsvári Károly)... Voltak részek, amikor többnyire gyalog tette meg az utat (ti. a Szentföldön) és két kígyó megtámadta, felé- vagy rálépett, és hátrált, és valami csúszós, lejtős szakadékba esett bele, egy bokros helyen. Feri bácsi mesélte, hogy azóta volt így kicsit félre a feje, mert fájt a nyaka. Egy rőzseszedő asz- szony talált rá, mert meghallotta, hogy valaki jajgat. Ott volt ennél a néninél vagy 3 hétig... Feri bácsi sokat beszélt róla: milyen típusú ember volt, hogy néha nem tudta megérteni őt. Feri bácsi is (éppen akkor) kezdett realisztikus stílusban festeni, kicsit hatással volt rá Cézanne, Courbet, Corot stb. ... Sokszor nem lehetett megérteni, próbált sokszor egész másról beszélni Csontváry, hogy a színeknek milyen funkciója van, a pár év alatt, míg ott volt - mondta Feri bácsi -, ő irányított engem... Megszégyenítette őket (a helybeli „kandidét" tagjait, egyesület) mert az állításaikat mindig kiforgatta, például a színekkel kapcsolatban volt vitájuk. Ott, Feri bácsi műtermében ki is kevert színeket... Panaszkodott Csontváry, hogy nincs pénze, konfekciós ruhák kartonládáinak az oldalát használta festésre." Eddig az elbeszélés, rendkívül izgalmas volt végighallgatni, az idők mélyéből plasztikusan rajzolódott ki előttem Kosztka Tivadar alakja, aki Csontváry néven festő, aki aztán legyőzte, térdre kényszerítette a világot, a megértő és kíváncsi (s őt elfogadó) barát és kolléga előtt mint lebbenti fel a napút színek világának, rejtelmének fátylait. Hajh, ha ott lehettem volna, ha tőle hallhattam volna! Felvidéki utunkat - természetesen - kiegészítettük Gács meglátogatásával, ahol is a híres patika épületét kerestük meg, ahol addigra egy családi ház elhagyott és üres melléképületévé vált az egykori gyógyszertár. Nem került az írásos feljegyzéseim közé, de a mai napig visszacseng fülemben egy fájdalmasan őszinte, de minden irigységtől mentes mondat, melyet Gyurkovicstól idézett házigazdánk: „Ez a Csontváry átlépett bennünket!" Valóban, a kortársakat messze felülmúlva, hatalmasat lépett előre Kosztka Tivadar, csak a század vége felé születtek olyan festészeti alkotások hazánkban, melyek méltók örökségéhez. 172
