Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
Flaneur: A főgimnáziumi segélyző egyesület bálja Losonc és Vidéke, 1888. február 5., 3. p. Ritkán foglalt el emberi kedély a természet szeszélyével oly ellentétes állást, mint február hó 1-jén. A hóvihar tombolt, a szél zúgott és csak úgy kergette az embert a meleg szobába, hogy ne is legyen kedve többé kimozdulni. S mégis önkéntelen mosoly ült az emberek arcán, kik az utcán jártak-keltek; vígan csörtetett a szán be a városba, hozva kedves idegen vendégeket, hogy velünk mulassanak és táncoljanak át egy éjszakát, melyre minden jelenlevő bizonyára kellemes emlékek közt fog visszagondolni. íme a mi társadalmunk humánus gondolkodásának egy kiváló jele, egy demokratikus vonás, amely szinte fehér holló a mai korszellem sötét áramlatában, hogy felkarol egy egyesületet, mely azt tűzte ki feladatául, hogy akit a gondviselés tehetséggel, szorgalommal áldott meg, azt kiemelje a szellemi sötétségből, legyen bár az a legalacsonyabb származású is, és ellátja élelemmel, könyvvel, ruhával a szegény fiút, hogy majdan hazánk jelesei közt foglalva helyet, küzdjön tovább haladásunk érdekében. Az idén is, mint minden évben, szívesen és gazdagon adta össze hazafias közönségünk a szokásos tárgysorsjáték nyereménytárgyait, kapva kapott a sorsjegyeken, úgyhogy a nagy keresletnek a bál estéjén nem is lehetett eleget tenni; boldog volt, aki az utolsó sorsjegyeket kézhez kaparinthatta - s így biztosítva volt az estély anyagi sikere. De még nagyobb volt az erkölcsi siker. Az egyesület választmánya, úgy látszik, minden évben okul a tapasztalatokon, s oly férfiakat állít táncvigalma rendezésének élére, kik azt hovatovább Nógrád megye legfényesebb báljává fejlesztik. Ezúttal Prónay Pál úr égisze alatt működött a rendezőség; adlátusai közül dr. Plichta Soma úr különösen a tárgysorsjáték ügyét vette gondjai alá; s tagadhatatlanul minden szem gyönyörködve nézte azt a szép tárgy halmazt, mely a Vigadó tánctermének felső részén oly ügyesen volt elrendezve; a másik alelnöknek élénk temperamentuma pedig szinte teremtve látszik arra, hogy a bál izgalmasabb teendőit vezesse, s Kovács Ferenc úrnak ügybuzgóságából, fáradságot nem ismerő jóakaratából nem egy fiatalember tanulhatna. De hát az ifjúság ellen sem lehet panasz. Sthymmel Béla úr, mint a táncrendezők elnöke, ifj. Szakáll Ferenc úr pedig, mint titkár, a többi rendezőkkel együtt vállvetve dolgoztak, verbuváltak, kapacitáltak s este 8 óra után már ott hullámzott a báli közönség a fényes parketten. Kujnis Gyula és Nagy József urak, kik már éveken át oly lekötelező szívességgel és pontossággal kezelik e bálon a pénztárt, alig tudták győzni a jegyek eladását; s titokban még azt is megsúgom, hogy a jegyet átvevő embertől kellett még visszakérni belépti jegyeket, oly sokan várták a bál kezdetét. 23. 168
