Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

Közigazgatási bizottsági ülés augusztus hó 16-án. Jogügyek Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. augusztus 21., 3. p. Gróf Forgách Antalnénak Kosztka Tivadar gácsi gyógyszerész elleni pana­sza folytán a minisztérium végleg döntött, és Kosztka Tivadar regálecsonkí- tónak mondván ki, a grófnét kártérítési igényének a bíróság előtti érvényesí­tésére utasította, a provizorságot nem rendelte el. 21. d) 22. Mulatság Gácson Losonc és Vidéke, 1888. január 29., 2-3. p. Folyó hó 22-én igen jól sikerült zártkörű ünnepélyt rendeztek a gácsi elemi iskola s kisdedóvó javára azok a nemesen gondolkodó és fáradhatatlan ki­tartással folyton előre törekvő hölgyek és urak, kik egy rövidke idő alatt bá­mulatos eredményeket produkáltak az általános tanítási eredményen kívül főleg édes szép magyar hazánk szép nyelvének terjesztése ügyében. Az ün­nepség annál érdekesebb volt, mert a programot maguk az elemi iskola és óvó növendékei játszották el. Volt két élőkép, úgymint: „Jákob álma", „Az éj és hajnal". Ezek nagyon szépen sikerültek ugyan, szépek voltak az apró, fe­hérbe öltözött angyalkák ezüst szárnyaikkal, de hát némák valának, s így nem sikerült ezek alatt megszerezni magamnak azt az örömet, hogy a jó gá­csi szülők gyermekeinek magyar nyelvi szárnypróbálgatásaiban gyönyör­ködhettem volna. Azonban volt ezenkívül még egy dalmű, melynek címe „Tündérek búcsúja az óévtől", és egy „Gyermek-bál" vígjáték. Ezekben már megnyitották szájaikat az apró műkedvelők, de magyar nyelvi szárnypró­bálgatás helyett - amire én gondoltam - íme, nagy csodálkozásomra s még nagyobb örömemre, arról győződtem meg, hogy ezek oly szép kiejtéssel be­szélik a magyar nyelvet, mintha akár Miskolcról lettek volna bestellálva egy estén való szemfényvesztésre. Úgy tudom, hogy a „Felső-Nógrád Megyei Közművelődési Egyesület" legutóbbi választmányi gyűlése főtisztelendő Miessl Zsigmond gácsfalvi plébános úr kérvényére a gácsi óvoda fenntartására évenkint 100-100 forin­tot szavazott meg mindaddig, míg az fennáll, s nagy fontosságú magyar nemzeti misszióját úgy, mint eddig, teljesítendi. Mondhatom, a tapasztalás arról győzött meg, hogy az a választmány nagyon jól felfogta feladatát, s a méltók közül a legméltóbbat választá ki akkor, midőn a gácsi óvoda segé­lyezését elhatározta. De most veszem észre, hogy én tulajdonképpen báli referens akartam lenni, s mégis közművelődési gyűlések határozatait referálom, de pardon! 165

Next

/
Thumbnails
Contents