Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

szlávokat, kikkel magyarul társalogni egész élvezet, de azért mégiscsak fázom tőlük, tudva azt, hogy veszélyes náció.

Szerintem nem helyes dolog tót, német embereket erőszakkal magyarosítani, hanem igenis, sokkal magasztosabb, szebb mód előidézni, tudni azt, hogy az emberek önként is - proprio motu - jó útra térjenek.

S vajon melyik azon mód? Először is, mint mondám, a felnőtteket saját nyelvükön hazaszeretetre tanítani, oktatni, velük hazánkat, mint legjobb anyánkat megkedvelteim; szíveikbe mélyen becsepegtetni azon kötelességeket, melyekkel minden jó honpolgár hazája iránt tartozik, s nem gyűlölni őket azért, mert magyarul nem tudnak; szóval őket szeretettel átkarolni, szeretni.

Mi a gyermeknevelést illeti, itt szükséges, sőt kell is, hogy magyarul tanítsunk, oktassunk; ez az egyedüli mód prosperálhatni, mire aztán leginkább csakis az iskola van hivatva. Az iskola egy lelkes, hazafias tanító vezetése mellett, jó hazafias pap felügyelete alatt e téren legtöbbet tehet, csakhogy itt újra anyagi támogatásra van szükség. A szép szó, a magyarosodás nagy lármája mit sem használ, ha nincs, ki a szent ügyet támogassa.

Olvasva a Losonc és Vidékét, ahol ez áll: „A málnapataki kisdedóvó ügye, úgy látszik, a község indolenciája miatt szünetel, holott a tavasz közeledik, amikor is az óvoda építését meg kellene kezdeni. A központban a fő- ispáni bál 1341 forint jövedelme rendelkezésre áll, úgyszintén a Felvidéki Közművelődési Egyesület az évi 500 forintot már ez évben folyósítaná, ha a község komolyan venné e fontos ügyet" - nem tudok eleget csodálkozni, hogy hát miért nem segítik az oly intézetet, mely tényleg már áll, s hozzá még áldásosán működik is?

A gácsi óvoda, mely nélkül itt Gácson tökéletes magyarosodás alig, vagy csak nehezen is képzelhető, legnagyobb önmegtagadásom s nagy áldozatok árán, még a múlt év május hó 1-jén nyittatott meg.

Kopogtam és kopogok mindenfelé, anélkül azonban, hogy még csak egy krajcárt is kaptam volna. Stricker Ede posztógyári tulajdonos úr mai napig az egyedüli, aki nemcsak hogy az óvoda megvásárlásához 100 forinttal járult, hanem azonkívül az óvónő fizetéséhez évenkint még 100 forinttal is járul. Mi az óvoda felszerelését illeti, arra 73 forintot kaptam, a többi kiadásokat a magaméból fedeztem, mi körülbelül 150 forintomba került. Az óvónő fizetése évenkint lakáson, fán kívül 250 forint, a dada fizetése lakáson, fán kívül 30 forint. Most miből ezt fedezni? Az óvodára pedig még 650 forinttal tartozom. Nincs az az egyesület, hová nem fordultam volna, s talán azt hiszik, hogy kaptam valamit? Még csak feleletet sem kaptam!!! Igaz, hogy Gács nem régóta gazdag községnek van kikiáltva, s így lehet, hogy ez az oka, amiért tőlünk mindenki elfordul. Hogy Gács városa az újonnan keletkezett iskolákat egy fillérrel sem segíti, az bizonyos, de hogy miért nem segíti, azt bizonyosan megmondani nem tudom, Gács vagy szegény - mit leginkább hiszek -, s így iskoláit segélyezni nem képes, vagy nem szegény, s

160