Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
adott, hol pedig majálisi költségeit fedezte, legutoljára pedig az óvodára is 10 forintot adott. Ezek a tények, melyekkel hallgattam, mert kérkedni ilyesmivel, nézetem szerint, hiúságnál nem egyéb. Amit azonban akkor tett Kosztka úr, elhiheti bátran iskolalátogató úr is, hogy az igenis erőltetésébe került, mert az nem titok, hogy Kosztka úr, csupán mint kezdő gyógyszerész Gácson, még mindig nagy terhekkel küzd a napi kenyérért, sem fekvő birtokkal, sem készpénzzel nem rendelkezik. Ezt, azt hiszem, iskolalátogató úr is belátja. Ami pedig a 100 forintos ígéretet illeti, azt Kosztka úr annak idején nem fitogtatási mániából vagy hiúságból tette, hanem mint ez e lap hasábjain, „A magyar nyelv és a gácsi iskola", a „Leányiskola Gácson" stb. című cikkekben körülírva volt, azért, mert a szükség oly erővel nehezedett Kosztka úr vállaira, szemben az állítólag „szegény" Gács községgel, hogy ez elől magyar állam polgárának, ha még oly szerény körülmények között él is, itt e hazában kitérnie nem volt szabad. Nyíltan tehát ismételten kijelentem, hogy a 100 forintnak folyósítását - szegény ember létemre is - azonnal eszközlöm, mihelyt Gács község szegénységi bizonyítványa az alispáni kéz által megerősíttetik s hozzám bemutattatik. Meg vagyok azonban teljesen győződve arról, hogy Gács község, mint azt régen kijelentem, nem szegény, hanem társközségei között egyike a legvagyonosabbaknak, s oly jövedelmi forrásai hevernek elhanyagolva, hogy ha azokat csak némileg is fejleszti, mint ez más községekben régóta dívik, hát nemcsak hogy nem szorul egyesek adakozására, sőt ellenkezőleg, adakozhatik is. Itt van csak egy ily forrás, a községi adó, amit eddig nem fizettek, s valami domesztika címen gróf Forgách Sándor úr évenkint vagy semmit, vagy legföllebb 2 forintot fizetett, pedig 50 000 forintnál több kamatozó pénze is van; egy kapás embert pedig évi 2 forint 60 krajcárral terheltek meg, ahová Kosztka urat is sorozták csak azért, mert nem gácsi hrncsár, azaz polgár. De hát az idő halad, a vas rozsdát kap s Gács sem marad, mert a korcsmák kevesbednek s az iskolák szaporodnak, Gács is tehát oly előrelépett akaratlanul, hogy holmi domesztikáknak fönntartása csupán a hóbortos agynak mániája. De hát mindezzel Gács nemes tanácsa, hová az iskolalátogató úr is tartozik, kibékülni nem akar, s így erőlködve visszautasítanak minden nemes propozíciót, s különösen a községi adót szenvedéllyel tagadják meg, még akkor is, ha azt az alispán jóváhagyása kíséri is. Ehelyett azonban eltűrik a megalázást s inkább szegénynek vallják községüket, a lelkészt pedig kényszerítve engedik országszerte alamizsnagyűjtésre s indokolatlan kéregetésre. Hála azonban az égnek, ez sem tart már soká, mert az új községi törvénnyel teljesen megváltozik a helyzet, Gács község is a nagykorúak közé 158
