Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
ember nemesebbé válik, s az a tudat, hogy a csalódás után szebb, nemesebb élet vár reá, fel fogja emelni, s bátorítani fogja. Azoknak, kik minden haladásnak útját állják, s a népet továbbra is a butaság s renyheség által teremtett nyomorúságban megtartani akarják csak azért, hogy a kis helységeknek továbbra is zsarnokai legyenek, azt mondom, hogy Amerika sohase kerekedett volna felül a vén Európán, ha a népnevelés iránt nem viseltetett volna lelkiismeretes buzgalommal. De mi, magyarok is többre mentünk volna, ha ősi nemességünk a kardforgatás mellett néha-néha a tolira s tintára is gondolt volna. Nagy, igen nagy felelősség terhe fekszik rajtunk, századok mulasztásait kell pótolnunk, hogy csak azt is megtarthassuk, amink van. Ha nem segítünk a népen, a mostoha viszonyok óriási pusztítást visznek benne véghez; itt hagyják a földet, mely mostohájává lett, s a viszonyok sújtó hatalma oda űzi, hol kevesebb fáradsággal, rendes munkával keresheti nyomorult élete fenntartási szükségleteit. Különösen a lelkipásztorokra súlyosul nagy teher. Teremtsenek ők közszellemet a nép közt, lopják be híveik kebelébe a haladás csíráit, melyek ott gondos ápolás mellett terebélyes fákká növekednek. Ahol szellem nincs, ott nincs haladás, ott, ahol a haladás hiányzik, nincs ott jólét, ennek hiányában megrendül a hit, ahol pedig hit nincs, fölösleges a lelkész. Pedig nekünk a lelkészekre okvetlenül szükségünk van. Előre tehát, boldoguljon a nép, s boldogság áramolják a magyar állam polgáraira! Kosztka Tivadar 13. Miessl Zsigmond: Magyar kisdedóvó intézet Gácson Losonc és Vidéke, 1886. március 28., 2. p. Az 1300 lélekre menő Gács - fiókegyház - iskoláját, mely 140 vegyes vallású iskolás gyermek dacára, a nép nagy nyomorúsága miatt és kegyúr hiányában 1885-ig egyetlenegy szűk és roskadozó tanteremmel bírt, múlt évben e tarthatatlan állapot megszüntetése céljából, Isten segítségével, jótevők adakozásaiból újonnan fölépítettem, s egy magyar leányiskolával is kibővítettem, melyben jelenleg 70 leányka egy magyar tanítónő vezetése alatt a magyarosodás terén már eddigelé is szépen halad. Most azonban rendkívül nagy szükségét látom annak, hogy ezen szegény tót ajkú nép - mely többnyire röghöz tapadt, régi modorú fazekas s legprimitívebb posztógyári munkásokból áll - helyzete javíttassák, másrészt pedig a magyar állameszmével szemben tőlünk követelő sürgős szükségnek is eleget teendő, elhatároztam, hogy iskolánkat egy rendszeres magyar kis145
