Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Bevezető
Említhetném Lehár Ferenc zeneszerzőt is, aki Losoncon kezdte meg zenei pályafutását. A hadsereg addigi legfiatalabb karmestereként 1890 őszén érkezett a gyalogezred kaszárnyájába, és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. 1894 februárjában távozott - egy koncert után összetűzésbe került felettesével, és bocsánatkérés helyett azonnali hatállyal felmondott. Érdekességként említhető továbbá, hogy a tevékenységét aktívan figyelő és jegyző, nagyon jól tájékozott Losonc és Vidéke ezen eset részleteit egyáltalán nem tette közzé. A történet csak a helyi szájhagyomány, illetve Lehár visszaemlékezései által maradt fenn. A losonci Vigadóban megtartott búcsúkoncertjének egyik számát a sze- pesváraljai születésű Czibulka Alfonz (1842-1894) magyar zeneszerző, katonakarmester komponálta, Csontváry első segédje pedig egy Czibulka Lajos nevezetű főiskolai hallgató. Hogy van-e kapcsolat a két Czibulka között, azt ez idáig nem sikerült feltárni. A Kosztka Tivadarhoz köthető viták, írásban megfogalmazott nézetütköztetések - beleértve az ellene irányuló támadásokat is - nem mondhatók rendkívülinek. Példaként említhető a Miessl Zsigmond gácsi katolikus és Holles Danó dobrocsi evangélikus lelkész között zajló, a losonci leánynevelő intézettel kapcsolatos eszmecsere. Ettől lényegesen nagyobb hevületű viták kísérik például a losonci utcarendezéseket, a városliget kialakítását és több egylet munkáját, nem is szólva a pánszlávizmus és a magyarosítás témaköréről, az utóbbit támogató egyletek és személyek tevékenységéről. Kosztka Tivadar gácsi tartózkodása idején, 1890-ben zajlott le a Losonc és Balassagyarmat közötti, rendkívül éles, több hónapig tartó vita a vármegye székhelyének kérdéséről. A két fél hívei a Nógrádi Lapok és Honti Híradó (Balassagyarmat), illetve a Losonc és Vidéke (Losonc) köré összpontosultak, és körömszakadtig védték saját igazukat. A környéken ténykedő szerzők számára nem e két folyóirat volt az egyedüli publikálási lehetőség. Példának okáért, talán nincs is olyan évfolyama a losonci gimnázium értesítőjének, amelyben ne jelent volna meg komoly tudományos értéket képviselő munka vagy elemzés. A losonci nyomdák a lapkiadás mellett számos olyan könyvet is megjelentettek, amelyek magas színvonala és tudományos értéke vitathatatlan, és amelyek ma is kiválóan használható történeti források. A Csontváryval foglalkozó irodalom csak elvétve szentel komolyabb figyelmet annak, hogy a művész ismerte-e a szlovák nyelvet. A gácsi anyakönyvek általa vezetett oldalain is megtalálható a „tótul megmagyarázta- tott" megjegyzés, ami azt sejteti, hogy igen. Az is valószínűsíthető, hogy a nyelvre a gyógyszertár működtetésénél is szüksége volt. Akárhogyan is nézzük, Gács sohasem volt magyar település. Kosztka Tivadart idézve: itt „a magyar szó ritka volt, mint a fehér holló - mert még a csekély számú intel14
