Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

A tanítónő részére, ki egyúttal a kisdedóvónak felügyelője is volna, 4- 500 forint évi fizetés adassék, mely összeg a községi pótadóból fedeztessék. S ha a község valóban oly szegény, hogy erre abszolút képes nem volna, hajlandó a gyógyszerész a Vörös Kereszthez címzett gyógyszertár évi jövedelmének 100, azaz egyszáz forintját a tanítónői fizetés javára lekötni.

Ezen javaslat a szolgabírónak felszólalásával, habár jó és szépnek ismertetett el, el nem fogadtatott, abból az okból, mert a községnek ez idő szerint pótadója nincs, de különben is igen szegény.

Lássuk, mennyire szegény Gács pótadó nélkül! A község múlt évben egyenes adóban fizetett 5395 forint 30 krajcárt, úgynevezett domesztikája (polgári fejadó) 2 forint, múlt évben 339 forint, vásári jövedelme évenkint 200-250 forint, földje és rétjei utáni jövedelem 6-700 forint, egyéb aprósággal összesen 1600 forint.

Kiadásai: a pap, a jegyző, a bíró, a kántor, a harangozó, a sírásó s az éjjeli bakter fizetései s még kisebb aprósággal együtt szintén annyi.

Már most szóljon ezen szegénységhez az, kinek széles ez országban községi háztartásról tapasztalatai vannak; nekem legalább az a nézetem, hogy amennyire államadó nélkül nem képzelhető, úgy nem lehet községadó, vagyis pótadója nélkül; az a céhrendszer, ahol a mester az inasok fel- szabadulásából lett hatalmas úr, az a feudalizmus, mely már csak az öregek meséiben foglaltatik, ma nem képzelhető, s hogy Gácsnak eddig pótadója nem volt, s hogy a régi, elavult rendszerben süllyedt el, mesének sem illik be, mert igaz. Ma azonban, mikor Gács részére egy új szféra nyílik, nem lehetünk többé gúny tárgyai, s nem fog senki oly zsugorihoz hasonlítani, ki csak azért visel hitvány kabátot, s dörzsöli alázattal kezeit, hogy környezetét elámítandó, szegénynek adhassa ki magát, mikor okos ember úgysem hiszi el, s Gácsról sem, hogy ez szegény község volna.

Ellenkezőleg, Gács vagyonos község, s ha ésszerűen kezeltetik vagyona, s ha csekély arányban behozatik a pótadó, nem lesz község ez országban, mely aránylag vetekedhetnék vele. A baj jelenleg az, hogy a nép a pálinkának rabja lett, mely adó nem a község, hanem a regálebérlő zsebébe folyik, mert ha ez összeg csak részben is a község pénztárának javára megmenthető lesz, Gács, még egyszer hangsúlyozom, nem rendezett, hanem világhírű hellyé válhatik. Ki tagadja el tőlünk azt, hogy Gácsnak ősi várkastélya páratlan? Parkja, halastava, fácános vadkertjei s gyáraival nem-e oly szépet képvisel, melyhez hasonló ez országban nincs is? Azonban kitűnő ivóvize felülmúlhatatlan, légköri viszonyai nem-e egészségesek, hisz most is a jobb módúak nyárban üdülésükért idesereglenek, a tél sem zord, a viharok teljesen ismeretlenek, mert bármely oldalról jöttének is azok, a közelben levő hegységek lombjai által csak megtörve, mint szakadozott, erőtlen foszlányok jöhetnek hozzánk, hosszú útról, fáradtan, mint akár az a vészmadár, mely a tenger színe fölött nyílsebesen szeli part felé a légkört, hogy megpi114