Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
Gács Nógrád szívében, Losoncnak, e magyarok lakta városnak közelében van, hogy ne mondjam, ennek külvárosa, nem lehet eléggé megbotránkozni azon mulasztáson, mely évek óta itt történik. Soha egy község nem volt, és nincs oly sürgősen reáutalva az államnyelv ismerésére, mint Gács, s vele Nógrádnak felsőbb, a tót nép lakta vidéke. Gács határozottan iparos város, itt van a finomposztó- és pokrócgyár, van műmalma, van 100 családnál több fazekasa, kik az Alföld felé gravitál- nak. Iparcikkeiket a magyarok lakta vidéken árusítják el; a felvidéki tót ajkú nép pedig többnyire juhtenyésztéssel foglalkozik, juhállományát az Alsó- Duna vidékéről fedezi, s mindezek a magyar nyelvet csak elvétve, s csakis kiszolgált katonák, némileg beszélik. Hát ez nem hátránya-e a jobblétnek? Nem oka-e, hogy községünk nemcsak anyagilag valóban szegény, hanem testben, lélekben s észben megfogyatkozott, vézna és sajnálatra méltó, csupa tengődő, pálinkaivó családokkal van tele, holott a rendes viszonyok mellett ezen község vagyonos, nevelt s civilizált egyénekből állhatna? Nem akarok a múltba tekinteni, kik és mi célból követtek el ily óriási mulasztást, elég az, hogy a baj megvan, ez pedig sürgős s erélyes orvoslást kíván. Hála Istennek, ma már van a gácsi iskolaszéknek oly elnöke, ki egyszersmind a civilizációnak s a modern haladásnak embere, s ez Miessl Zsig- mond plébános, kinek köszönhetjük, hogy jövő évben egy külön leányiskola fog építtetni, melyre a költségnek összegyűjtése is fáradhatatlan buzgalmának érdeme. Hozzá fordulunk tehát oly tiszteletteljes kéréssel, hogy az elkülönített leányiskolában a tanítás magyar nyelven kezdessék meg, a vegyes iskola tanítójának engedtessék meg, hogy kizárólagosan magyar nyelven tanítson, mert a folyó hó 15-én megtartott vizsgálaton azt a kellemes tapasztalatot szereztük, hogy a tanulók legapraja is egészen helyes kiejtéssel, magyarul mondá imáját, s teljes érzéssel magyarul dalolt, ha tehát a tisztelt tanító úr ily meglepő eredményt tudott felmutatni, be lehet látni, hogy nem kerül nagy fáradságba a legrövidebb idő alatt valamennyi gyermekkel elsajátíttatni a magyar nyelvet. Majd akkor, ha ezt elsajátították, fogunk lépéseket tenni egy ipariskola felállítására, s ha az is sikerülni fog, elmondható Gácsról is, hogy még nem volt, hanem lesz. Kosztka Tivadar 112
