Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1687

gyobb része már teljesen elhagyatott. Ezért kérik a generálist, tegyen könnyítést a szekerek előírt számában, és ez esetben a megye sem vonakodna, csak ha erőin felül terhelnék. A többi dolgot a követ ügyességére bízzák. Neki és a hozzá csatlakozóknak útiköltségül 20 birodalmi tallért rendelnek.

223. (IV. 299-300.) Caraffa (Karaffa) generális 1687. május 13-án, Eperjesen kelt parancslevele. Az a lappangó hír jutott a füleihez, hogy a lakosság veszélyben érzi magát egyrészt némely, a bíróságok által elrendelt kivégzés miatt, másrészt újabb letartóztatásoktól félve. Emiatt néhányan saját lakhelyükről és megyéikből is menekülni szándékoznak, és azt is fontolgatják, hogy máshol húzzák meg magukat. Ezeket komolyan és éretten mérlegelvén, arra a meglátásra jutott, és ezt jelen levelével el is rendeli, hogy a parancsnokság adott szava mellett, szívének soha el nem törölhető jóságával és atyai buzgalomtól felindulva mindenkit arról biztosít, hogy ne féljenek, és ha el is követtek súlyosabb bűnöket a teljes császári kegyelem előtt, nemcsak semmiféle bűn, de semmiféle szóbeszéd miatt sem lesznek vádolva.

Caraffa a neki adott uralkodói teljhatalom erejénél fogva kijelenti és megerősíti, hogy az amnesztiát - a benne foglaltak szerint - minden pontjában be kell tartani. Akik ugyanis ugyanezen felvállalt pártütés után újra visszatértek az istentelen zendülés undokságához, miként ez be is bizonyosodott azok személyében, akik az elmúlt napokban jogosan lettek halálra ítélve és lefejezve, megvetvén a császári kegyet, sőt csalárd elmével ez ellen fordultak, és Thökölyvel levél útján nemcsak hogy a mai napig kapcsolatban vannak, hanem tanáccsal, pénzzel és más Munkácsra szállított tiltott dolgokkal támogatják, ahogy ez vallomásaikból nyilvánvaló. Végezetül még kimondani is szörnyű, hogy a törökkel és tatárral együtt Thökölyt is állandóan könyörögve hívták segítségül I. Lipót katonasága ellen. Méltán jogos vélemény, hogy megátalkodott csalárdságuk a legkeményebb büntetésre méltó, bezárva a jóság és a kegyelem minden ajtaját, hogy az ilyen konkoly egyszerre legyen kiirtva, nehogy ürügyül szolgáljon mások megrontására. Akik pedig sértetlenül megőrizték uralkodójuk kegyét, hozzá menekülve meg fogják tapasztalni a védelmét, napról napra egy boldogabb állapotra lépve előre. Kétségkívül emlékezni fog a megye arra, ahogy másik parancslevelében azt már tudtukra adta, hogy minden itteni falunak, mezővárosnak városnak és várnak fel kell kelnie a rablók ellen, és őket - bármiről is van tudomásuk - el kell fogniuk, le kell tartóztatniuk, meg kell ölniük, ha alkalom adódik, ahogy ez azokban a parancsaiban bővebben benne foglaltatik, és amikhez minden esetben hozzájárulását adja. Mint ahogy arra is, hogy egyik megye a másiknak köteles legyen hírt adni, amit jelen levelével is megerősít, és hogy valamennyien, együtt és külön-külön is ügyeljenek az ellenségre a parancsnokság határozott felügyelete alatt, melyet keze írásával és pecsétjével is megerősít.

70