Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1689

döntés végrehajtásáig ilyen módon maradjon függőben, ezért kérik Öméltóságát, hogy forduljon levélben a nádorhoz, hogy ő is intse meg a hevesieket.

749. (V. 15.) A Bécsből, a Kollonich-féle bizottságtól visszatérő Kajali Pál (egregius) jelentést tesz a vármegye előtt, bemutatván a bizottság levelét.

750. (V. 15-16.) A bizottság 1689. november 18-án, Bécsben kelt levelében közli, hogy megérkeztek a vármegye követei, és bemutatták október 17-én kelt megbízólevelüket. Mivel azonban Kollonich (eminentissimus) bíboros Rómában tartózkodik, valamint a bizottság döntési jogkörrel felruházott tagjai távol vannak Bécstől, ezért a döntést későbbre halasztják, és egyelőre nem adnak választ. Hogy a követek mégsem térjenek vissza dolgavégezetle- nül, ezért biztosítják őket, hogy a megye panaszait bemutatják Őfelségének, valamint a kérelmüket közölni fogják mind a Magyar Kancelláriával, mind pedig az Udvari Haditanáccsal. Nem kételkednek abban, hogy ily módon orvoslást nyernek a megye gondjai.

Aláírók: Korompay Péter nyitrai püspök és Krapff Ferenc József.

751. (V. 16.) [Kajali Pál] jegyzőnek fáradozásaiért 50 birodalmi tallért utalnak ki.

752. (V. 16.) Ghymesi Forgách Simon (illustrissimus) feleségének, Eszterhá- zy Ágnesnek (illustrissima) a megye hálaképp kiutal 50 kila búzát és ugyanennyi zabot.

753. (V. 16-17.) Felolvasták a nagyorosziak újabb levelét, amelyben ismét a megyét és az alispánt becsmérlik. Úgy határoztak, hogy a levelet továbbítják a Pozsonyi Kamarához, kérve, hogy szorítsák rá az orosziakat, hogy ilyenektől a továbbiakban tartózkodjanak, és adják meg a megyének a kellő tiszteletet. Közük a kamarával azt is, hogy az orosziak nem akarnak engedelmeskedni az alispán parancsának, valamint a szolgabírák idézésére sem hajlandók megjelenni a törvényszék előtt, megvetvén ezzel a vármegye tisztikarát. Ők maguk pedig, amikor pereskednek, élni kívánnak az alispán idéző parancsával. Pedig a jog szerint aki mást bíróság elé állít, az maga is köteles mások idézésére bíróság elé állni. Kérik ezért a kamarát, hogy figyelmeztesse és intse a megye iránti engedelmességre az oroszi lakosokat, különben azok a jogi kedvezmények (beneficia juris), amelyektől ők másokat megfosztani igyekeznek, nem fognak rajtuk segíteni.

Az orosziak levelének és a kamarához intézett kérvénynek a másolatát megküldik a nádornak (celsissimus) és az esztergomi érseknek is.

194