Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1688

a kéréséhez, ő is ráállt az érdemleges feleltetésre, és a legkevésbé sem hátrál meg a leszállítás megvitatása elől, már csak abból az okból sem, mert a Hármaskönyv II. része 59., fentebb idézett címének erejénél fogva felhozott törvényes ellenvetés az alperes által törvényileg megcsonkítottan jelent meg a bíróság előtt, és ha - tekintettel a jelen ügy leszállításához felhozott és bemutatott okokra - a semmibevétel többeknek nincs is ellenére, ugyanennek a törvénynek az erejénél fogva a másik fél részéről előhozott érvek is megcsonkításra kell, hogy kerüljenek. Éppen azért, nehogy úgy tűnjön, hogy ezek mellett hallgatással elmegy, kimondja, hogy az érvek első csoportja nem állhat meg, mivel másik Battha Ádámot a szembenálló fél nem tud megnevezni, neve a Hármaskönyv II. része 26. és 82. címe szerint helyesen volt írásba foglalva a felperes fél által, ezért nehézségről itt nincs szó. Ami az érvek másik csoportját illeti, amely azt hozza fel, hogy nem személyesen, hanem a javai alapján kellett volna az alperest perbe hívni, az is rendben van, mert a bűnügyekben a vármegyének mindig a személyes perbe hívás volt a szokása. Ez volt a gyakorlat Hont vármegyében is, a Baloghi Gáspár- féle ügyben, amelyet házastársa ellen indítottak, és az ország törvénye szerint a szembenálló fél sem tudott semmi érdemlegeset bemutatni, hogy a bűnesetekben a perbe hívás ne történhetne meg személyesen. Nem áll meg továbbá a szóban forgó harmadik érvelés sem, minthogy az eljárást az 1587. évi törvény 43. cikkelye54 szerint kezdték el, ami azt jelenti, hogy ugyanott kell a nyomozást is megindítani, amelyik megyében az emberölést elkövették. A gyilkosságot az alperes fél a megyében követte el, tehát nyomozni is itt lehet az elrendelt eljárásban. Hozzájön még ehhez, hogy gyilkossági ügyekben megengednek hasonló nem szokványos dolgokat, és ha a szóban forgó érvek semmibevételére már nem is hozna fel másokat a felperes pro- kurátora, elegendő érvet említettek az előbbi törvényes fejtegetésből. Ennélfogva azt kívánja, hogy az alperes kifogását vessék el, őt pedig marasztalják és ítéljék el.

Az alperes prokurátora szintén ragaszkodik kifogásához. Sehol nem tűnt ki az alperes előbb felhozott érveiből, hogy belebocsátkozott volna érdemleges feleltetésbe, ezért nincs szükség további válaszadásra sem. Látszik, hogy a kért leszállítások törvényesek és igazságosak, mivel más hasonló eset, nevezetesen a vattai (de Vatta) szócska elhagyása miatt ebben a megyében már korábban is volt egy megítélt leszállítás, de az elkövetett különbségtétel miatt is, ami kitűnik a megszerzett másolatokból, nyilvánvaló lenne a leszállítás, tekintettel a kiadott megbízólevélre is. Ezenfelül tiltakozik, amikor a felperes meg akarja változtatni a régi bevett szokást, és arra támaszkodik,

54 „Vélhetően helyesen Rudolf 1588. évi dekrétumának (IV.) 43. cikkelyéről van szó: „A szándékos emberölésről szóló ezerötszázhatvanharmadik évi czikkelynek a megmagyarázása."

157