Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1688

zeihez, és azt kérték, hogy a letelepedett és letelepedni kívánó lakosok számára minden pontjában, záradékában és cikkelyében erősítse meg az egykori kiváltságlevelet.

Az egykori adománylevél tartalma a következő:

Ghymesi Forgách Ádám, mint Nógrád és Borsod vármegye főispánja, országbíró, császári és királyi titkos tanácsos, komornyik és a szabad királyi városok főbírája, tudtára adja mindenkinek, hogy feltett szándéka, hogy a török közelsége és veszedelmes szomszédsága miatt Gács oppidumot - annak meg- oltalmazására - lovas és gyalogos katonákkal tölti fel, akiket ott lakosokként is befogad. Ezért azoknak, akik letelepedni szándékoznak s magukat a főispán ottani emberének bejelentik, házhelyet és hozzá tartozó földet, rétet és kertet jelölnek ki, amit használhatnak s utódaikra is örökíthetnek, minden jobbágyi kötelezettség és adófizetés nélkül, a következő feltételekkel:

Először: az ott letelepedettek kötelesek legyenek a település megoltalma- zására szükség szerint fegyvert fogni és a betörő ellenséggel harcolni.

Másodszor: a lakosoknak titkon és nyilvánosan is tilos a húsvágás, a bor-, ser-, égettbor- vagy pálinkamérés, mert az csak a földesúr előjoga.

Harmadszor: amennyiben Forgách gróf vagy hozzátartozói odalátogatnának, kötelesek bizonyos számban szolgálatukra és rendelkezésükre állni.

Negyedszer: az ott letelepedettek engedelmességgel tartoznak a főispán tisztségviselőinek.

Ezekért cserébe ő ismételten biztosítja őket, hogy semmiféle jobbágyi szolgálatra és adózásra sem most, sem a jövőben nem kötelezi őket. A nemeseket megtartja nemesi szabadságukban, sőt meg is védelmezi őket.

Kelt Galgóc várában, 1675. szeptember 20. napján.

Forgách Ádám, megértve a vármegye kérését, személyében és utódai nevében megtartja és megerősíti az apja által kiadott adománylevelet, s ezen bizonyságlevél erejénél fogva erre kötelezi magát és utódait is.

425. (IV. 405.) Közzétettek egy másik, hasonló értelmű és tartalmú kiváltság- levelet, melyet ugyanebben az ügyben ghymesi Forgách Simon bocsátott ki, és amely a megye többi, töredékben fennmaradt iratai között volt elhelyezve.

426. (IV. 405-407.) Tiltakozás: Horváth János (generosus magister) királyi jogügyigazgató (causarum regalium director), királyi ügyész (fiscalis Sacrae Regni Hungáriáé Coronae) nevében és személyében Borcsiczky János besztercebányai harmincadszedője (tricesimator) és a koronára szállt jószágok felügyelője (inspector bonorum fiscalium) ünnepélyes tiltakozást, ellentmondást és tiltást terjeszt elő. Eszerint a Magyar Kamara 1688. március 17- én kiadott elkobzó rendelete szerint a néhai inárcsi Nagy Borbálának, aki előbb Dózsa (Dósa) Ádám (generosus), később Andorjássy Ferenc hitvese volt, azon ingó és ingatlan javait, melyek Nógrád, Heves és Kishont vármegyékben találhatóak, utód híján április 23-án összeíratta és a királyi kincstár részére lefoglaltatta, és a birtok használatát és jövedelmét is azonnal keze124