Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1688

Dobrocsky Márton a néhai Jánossi Ferencet különös módon - nem tudni, miféle megfontolásból, de előre megfontoltan és rossz szándékból -, nem félve se Istent, se embert, és lebecsülve az isteni és emberi törvényeket, leütötte és megölte. Mivel az efféle rablótámadás és emberölés az ország törvényei, nevezetesen a [Hármaskönyv] I. részének 15. címe és az 1563. évi törvény 38. cikkelye szerint is szigorúan tiltott, istentelenség lenne, ha megtorlatlan maradna, ezért a felperes prokurátora az említett és másutt is megalkotott törvények értelmében azt kívánja, hogy az alperest sújtsák ténylegesen végrehajtandó halálbüntetéssel, annak előterjesztésével, hogy ha és amennyiben a bí- róilag megtörtént tanúvallomásokra nézve, amelyek már a bíróság kezében vannak, a gyilkos nem lenne képes magát tisztázni, megfelelő védelem és kínvallatás tekintetében is vesse magát alá a vármegye ítéletének.

A jelen lévő alperes személyében törvényes prokurátora, Palágyi Ferenc (nobilis) nem ért egyet a bíróság előtt ünnepélyesen és szokásos módon tett tiltakozással, az ellene felhozott váddal és az egyéb esetleges bizonyítékokkal. Fenntartja magának a lehetőséget, hogy az ellenkezőjét adja elő és állítsa, és vitassa a vádat. Teljes egészében tagadja azt, és bizton reméli az alperes büntetlenségét. Semmire sem vágyik inkább, mint hogy a bíróság birtokában lévő bizonyítások először és mindenekelőtt a bírák kezébe jussanak, és vizsgálják ki őket. Sőt azt kívánja, hogy azokat, amelyeket már előzőleg kivizsgáltak, utasítsák el, mivel azok - feltételezése szerint - nem a megye rendelése szerint, hanem egy esküdt közvetítésével kerültek a bíróság elé, és az így szerzett bizonyítékokból nem lehetséges pereket vagy bűnügyeket megvizsgálni. Abban az esetben pedig, amit az alperes kevéssé hisz, ha ezek a bizonyítások törvényesen zajlottak, és úgy jutottak a bírák kezébe, és bizonyossá váltak, azt óhajtja, hogy az ország törvénye szerint személyesen állítsanak tanúkat vele szemben, és kellően bizonyítsák be az ellene emelt vádat, különben adjanak neki felmentőlevelet (absolutionales).

A felperes prokurátora, határozottan ragaszkodva az elővezetettekhez és a kérésére bíróilag elvégzett bizonyításokhoz, ugyanezek átgondolását és bírósági megvitatását alávetné a vármegye ítéletének, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a személyesen megjelenő alperes a néhai Jánossi Ferencet a keresetben szereplő helyre kísérte, majd meggyilkolta, elrabolta a lovát. Feltár majd egyéb nyomokat is, melyeket a gyilkos maga után hagyott, és azt is, hogy a kikérdezett tanúk előtt még hajdúkról tett említést, most meg csak lovasoknak nevezte őket, és hogy ezek rátörtek és megtámadták. Néven nevezni viszont nem tudta őket, továbbá azt sem tudta megmondani, hogy menynyire voltak támadóak, és vajon hányán voltak. Ebből következik, hogy büntetést érdemel, és a többivel kapcsolatban is kitart fenti álláspontja mellett.

Az alperes képviselője prokurátori lehetőségének erejénél fogva szintén ragaszkodik az általa előadottakhoz. Mielőtt bármit felelne a legutóbb felhozottakra, azt kívánja, hogy a bizonyításokra vonatkozóan tegyenek eleget

122