Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1688
jószágainak és fegyvereinek visszaadását, annak kijelentésével, hogy a megyének nincs akkora hatalma, hogy maga rendelkezzék felette és az ország törvényei sem teszik azt lehetővé. 366. (IV. 373-375.) Koháry István grófnak (illustrissimus) ezt a követelését embere, Dúl Mihály (egregius) útján vezette elő a vármegye közönségének színe előtt, sőt szólt arról is, hogy Kohárynak az az óhaja, hogy miután a panaszos feleket megkárosították, a megyének, mihelyt megkeresik, méltányosan igazságot kell szolgáltatnia. Miután az igazságra fény derült, a megye biztosítsa, hogy a gonosztevőket megbünteti, és ily módon eleget tesz hivatalának. Tekintettel Koháry levélbeni, valamint az emberén keresztüli megkeresésére, a vármegye a következő határozatot hozta: Jóllehet a megye semmiképpen sem engedhet és enged hatalmából, úgy határoz, hogy Völgyi (Völgi) Mártont szabadon kell engedni elégtétel követelésével (amit kétségkívül elvár majd), annak kifejezett hozzátételével, hogy ha valakit tetten érnek majd az uralkodó zsoldosai közül, azt ezután is elfoghatónak tartják, és el is fogják, sőt az ország törvényei és a megye hatalma szerint meg is büntetik, mivel a megye pallosjoggal is rendelkezik. Hogy pedig a vármegye közönségének szándékát minél teljesebben és kellően végrehajtsák, azokat, akik az uralkodó zsoldjában állnak, meg kell különböztetni azoktól, akiknek kedvére van a zsákmányolás, a prédálás és a szegény nép, sőt az egész ország elnyomása. Tekintettel ezekre, Koháry tói elégtételt kell követelni, s hogy megismerhetők legyenek, bocsássa a megye rendelkezésére zsoldosainak jegyzékét. Továbbá ne vonakodjék kieszközölni, hogy a várakba rendelt katonaság, ha nem tud az erődítményekben megmaradni, tartózkodjon a gróf által meghatározandó helyeken, és maradjon meg a nekik szabott korlátok között, nehogy a megye belsejébe útlevél nélkül ki-kicsapong- jon. A többiekkel szemben, akik nem részesülnek az uralkodó zsoldjában és nincsenek a főkapitány jegyzékébe bejegyezve, a vármegye közönsége fenntart magának mindennemű törvénykezési felhatalmazást. 367. (IV. 375.) A ghymesi Forgách Simon gróf (illustrissimus) közbenjárása és a Gácsváralja lakóinak a megye iránt tanúsított sokféle szolgálatai - nevezetesen a Gács várában tartózkodó német katonák részére történő kenyérsütés, és év elejétől számos alkalommal a megye feladatául kirótt, Eger alá történt saját só- és faszállítás - iránti tisztelet miatt a megye elengedi a gácsváral- jai lakosok hátramaradt három hónapnyi, 90 forintos taksáját. Mégpedig azzal a feltétellel, hogy ne tagadják meg továbbra sem önkéntes felajánlásukat a megye jövőben előadódó szükségleteit illetően, és amikor majd a többi adózni szokott lakosra kivetés lesz, ők is kötelesek legyenek a taksa megfizetésére a megyének. 368. (IV. 375.) A németek bejövetelével a porciók kiszámítása ügyében kiküldik Dobay János alispánt (generosus), a négy szolgabírót, továbbá Kántor Pált, Koromzay Jánost, Bulyovszky Ferencet és Bulyovszky Dánielt, 110
