Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1685
gében és külön-külön a vásárlástól és a pénzek haszonbérbe adásától akárki másnak azokon kívül, akiket utasítással és kitételekkel törvényesen erre rendelt, úgy a pénz, mint a tizedek elvesztésének terhe alatt, amiket a maga részéről minden úton és módon beszedni és behajtani szándékozik. Ami pedig a magyar kamara I. Lipót rendelkezéséhez csatolt megkeresését illeti, hogy a vármegye közönsége a tizedek haszonbérlésének időpontját néhányszor kitolni merészelte volna valamely nyomós ok miatt, netán hogy időközben megérkezett az uralkodónak az ezen tizedek ügyében az esztergomi érsek részére kibocsátott engedmény (cessionales) rendelkezése. Jóllehet a magyar kamara haszonbérlői állandóan sürgették a haszonbérlést és tiltakoztak, a vármegye közönségének - az uralkodó iránti hűségből eredő elkerülhetetlen engedelmességgel - szükségképpen egyet kellett értenie a haszonbérlésre elrendelt napokkal. Ezt meg kell írni az érseknek, a levél másolatát pedig át kell küldeni a kamarának. A kamara haszonbérlői pedig, úgymint a besztercebányai Borcsiczky János (generosus) és a lévai Dióssy Mihály harmincadszedők arról biztosították a megyét, hogy ha az uralkodótól ellentétes parancs érkezne, az esztergomi érsek részére beszedett összeget nehézség nélkül és hiánytalanul vissza kívánják téríteni. Ezenfelül úgy határoztak, hogy a megyének levélben meg kell kérnie a kamarát, hogy az esztergomi érsek levele másolatának átküldésével legyen gondja rájuk abban a tekintetben, nehogy a megye mágnásainak és nemeseinek javai - a katonák fenyegetéseinek értelmében netán katonai végrehajtás miatt - kárt szenvedjenek és megsemmisüljenek. Ez ügyben a kamara keresse meg és figyelmeztesse a végvárak kapitányait, nehogy az említett tizedek behajtására katonáikkal az esztergomi érsek segítségére legyenek. 648. (IV. 103.) A három törvényileg egyesült megye, Nógrád, Eleves és Pest úgy határozott, hogy a zavargásokra és rablásokra tekintettel a megyék különféle eseményeire és szükségleteire egyenként 10 gyalogost, egészében 30-at felfogadnak és eltartanak. Egyenként a tizedeseknek 3, a többieknek 2 magyar forintot és egy-egy kila búzát rendelnek hópénzként, miként a gácsi vár hajdúinak is. 649. (IV. 103-104.) Tiltakozás: Stansith (Simonchich) Horváth János, a királyi jogügyek igazgatója és a Szent Korona ügyésze (generosus) személyében törvényes megbízottja, Ivanovics András (egregius) előterjeszti, hogy a megye számára igen jól áll az érseki tizedek ügye, hogy a tizedek az uralkodó rendeletének útján, mely a megyének is át lett küldve, a Királyi Kincstár javára vannak fenntartva, és bérbeadásukat a besztercebányai Borcsiczky János (egregius) és a lévai Dióssy Mihály harmincadszedőknek engedélyezte a kamara, jóllehet az újonnan választott esztergomi érsek, Széchényi György (il- lustrissimus ac reverendissimus) azon munkálkodott, hogy valamilyen módon hozzáférjen ezekhez a tizedekhez. Ezért eszközölte ki a haszonbérbe adás megye által kijelölt időpontjainak az elhalasztását, hogy eközben az uralko192
