Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

A felperes megőrizvén magának a per továbbfolytatásának lehetőségét, követeli a benyújtott iratok felolvasását. Feleletében előadja, hogy jóllehet a felhozottakból nyilvánvaló, hogy keresetük helytálló, de a benyújtottak alább részletezendő cáfolata nem történt meg. Nehogy ezeket mellőzzék, elmondja, hogy három jobbágytelket kitevő birtokrészt Némethy György a néhai Vásárdy Farkasra íratott át, és jelenleg nem pereli, valamint Kosárdy László és Ebeczky Tamás a néhai Balassa Ferenccel kötött és benyújtott egyezségi leveleit (litterae transactionales) sem veszik e helyen törvényes vizsgálat alá, bár Balassa követelése világosan benne van a bemutatott bevallólevelekben, másrészt a szolgabíró kezében lévő bizonyításokban. Miután ezeket közzétette, ünnepélyesen tiltakozik a kinyilvánítottakkal szemben, mivel a másik fél visszakozva korábbi, az adományleveleken és a tiszta iktatáson alapuló keresetétől vallomást tesz. A szóban forgó Vásárdy-féle javakat a néhai Ebeczky László vette vissza pénz letételével, hivatkozva az addig összegyűjtött tanúságlevelekre. Ez jogának bizonytalanságát mutatja, de nem is lehet senkinek sem örökös birtokosként kettős: birtok- és zálogjogon birtoka, ahogy ez a FIármaskönyv I. részének 82. címében37 is írva van. A felperes szavát adja, hogy a kifogásolt javakért a néhai Újváry Miklós és Vásárdy Katalin (generosa) szálltak szembe saját és az örökös jogra hivatkozva a néhai Gyürky János és Gyürky Benedek (egregii) 1612-ben elnyert nemességével ellentmondás címén és a beiktatás idején. A tiltakozás miatt benyújtott bizonyságlevelek felfolyamodásából látszik, hogy az alperes által adott bizonyítás hiányos a javak vissza nem adása tekintetében, ugyanis az alperesnek kellett volna magyarázatot adni, hogy bizonyítsa, nem a felpereseket, hanem az alpereseket illethetik a szóban forgó javak, sőt nem engedhetik át őket, és nem szállhatnak vissza a felperesek törvényes örököseire. Egyébiránt a keresetét támogató és már benyújtott iratokra hagyatkozik.

Az alperes prokurátora ragaszkodik az általa felhozott érvekhez, úgy a bíróság illetéktelenségéhez, mint az általuk bemutatott bizonyítólevelekhez, amelyekkel válaszoltak a felperes prokurátorának viszontfeleletére. Ünnepélyesen tiltakozik az ellen, hogy a felperes prokurátora azt hozta fel érvként, hogy a néhai Vásárdy Katalin adomány jogán jutott a per alatt lévő javakhoz, így foglalta el azokat a szemben álló féltől. Fia tehát a jogot a Vásárdy család és jelenlegi leszármazottaik bírták, a felperesek miért nem akadályozták meg kellő időben az ellentmondás eszközével az alperesek elődeinek beiktatását? Ebből tehát a Hármaskönyv II. részének 12. címével38 összhangban az következik, hogy jogukról lemondtak és egyetértettek az alperesek beiktatásával. De nehogy az jöjjön ki az alperes által előadottakból,

37 Lásd a 33. sz. lábjegyzetet.

38 „A kiváltság hányféle módon veszti erejét". Werbőczy nyolc esetet sorol fel, a hatodik az idevonatkozó: „... a kiváltságról való nyílt vagy hallgatólagos lemondással."

87