Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1671

tés és széna megtérítését, mivel a felek között nem történt semmiféle törvényes egyezség. Minderről bizonyságlevelet kér.

251. (III. 122-123.) Buczik Anna (nemes) személyében, aki Szabó Mátyás (nemes) házastársa, valamint természetes gondviselője és gyámja édestestvéreinek: Györgynek és Katalinnak (nobiles), továbbá törvényes prokurátora unokaöccsének, Buczik Istvánnak, aki néhai nővérének, Buczik Juditnak a gyermeke, Szabó Mátyás ünnepélyes tiltakozást, ellentmondást és tiltást ad elő. Eszerint a közelmúltban, miután Újlaky Katalin, néhai Borbély András házastársa, ezen földi létből elragadtatott, egy bizonyos praedium, melyet „vulgo Puszta Romhány"-nak neveznek, egyenes ágon, anyai jogon (mater- num avitum) történő öröklés útján - egyenlő arányban - a tiltakozóra, fivérére és nővérére, unokaöccsére, valamint ifjabb Borbély Andrásra, a tiltakozó nagybátyjára szállt. A nevezett Borbély András pedig, nem tudni, miféle megfontolástól indíttatván, azon igyekezett, hogy a tiltakozót és említett rokonait teljesen kizárja ezen praedium birtoklásából. Készített egy egyezséget boldogházi Kis Péterrel (egregius), és azon volt, hogy ugyanezen pusztát egy bizonyos pénzösszeg fejében ráírassa, a tiltakozót és rokonait minden joguktól megfossza. A tiltakozó, idejekorán akarván gondoskodni jogairól, és magának semmiképpen nem szándékozik ártani, az említett praedium boldogházi Kis Péterre történő átíratását minden pontjában és záradékában semmisnek nyilvánítja, érvényteleníti, és ezt nyíltan és nyilvánosan is megvallja. Saját rendelése, követelése ellenében, az ott talált jószágok elvesztésének büntetése mellett eltilt mindenkit - együtt és külön-külön - az említett puszta használatától, a rajta történő legeltetéstől. Minderről bizonyságlevél kiadását kéri.

Kis Péter viszontellentmond, mindezekről másolatot, a viszontellent- mondásról pedig bizonyságlevelet kér.

252. (III. 123.) Gróf Forgách Ádám (excellentissimus), Gímes örökös ura, hasonlóképpen gróf Balassa Bálint és a királyi kincstár személyében törvényes prokurátoruk, Király Mátyás (nobilis) azt kéri a vármegye közönsége előtt, hogy a szolgabírókat és esküdteket maga mellé véve küldjék ki az alispánt az egyfelől Losonc városa, másfelől Tamási possessio közötti, per alatt lévő határ felülvizsgálatára és kiigazítására az 1635. évi törvény 20. cikkelyének22 értelmében. Továbbá kéri, éppúgy legyen nekik szabad, miután az óvadékot letették, a Tamási possessio lakosai által idáig elkövetett, avagy netán ezután elkövetendő erőszakoskodásokat megtudakolni és beperelni. Ezzel kapcsolatban kibocsátólevél és bizonyságlevél kiadását kérik.

253. (III. 123-124.) Fischer János György (egregius) nevében törvényes prokurátora, Doroghy István (strenuus) azt kívánja a vármegye közönsége előtt, hogy a megye rendeléséből küldjék ki Némethy Pál alispánt (genero- sus) a maga mellé vett bírákkal együtt egy bizonyos 233 magyar forintra és

22 Lásd a 10. sz. lábjegyzetet.

77