Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1670
házastársa Koromzay Katalin (generosa), valamint Madách Péter, Madách János és Alsósztregova possessio más birtokosai nevében és személyében ünnepélyes tiltakozást, tiltást és ellentmondást ad elő. Eszerint az elmúlt időkben és a folyó 1670. esztendőben Kanizsay (Kanisay) Zsigmond (egregi- us) nem tudni, miféle megfontolástól vezettetvén elküldte néhány nemes emberét a nevezett Alsósztregova possessio határába, amely századok óta a sztregovaiak tényleges és békés használatában volt úgy, hogy az ugyanott lévő Rárósmulyad possessio régi birtokosai sem háborgatták és fenyegették őket, és az alsósztregovaiak ott legelő jószágait embereivel elhajtatta, és minden fizetség nélkül teljesen a maga és kiküldött emberei hasznára fordította. Az említett Kanizsay Zsigmond arra törekszik, hogy részben a saját rárósmulyadi, részben a tiltakozók alsósztregovai területéből kiszakítson egy részt az említett possessiók között, azt igyekezvén bizonyítani, hogy az egy praediumhoz tartozik, pedig ott semmiféle praedium nem létezik, melyet maga a tapasztalat is alátámaszt. Ennek következtében Rárósmulyad lakosai, akik nem akarják az általjárók általi zaklatásokat elszenvedni, arról a helyről, ahol azelőtt laktak, ahol szántóföldjeiket - amelyek jobbágytelkeikhez tartoznak és őseik is birtokolták azokat - fel szokták szántani, be szokták vetni, termését begyűjteni, a füvet lekaszálni; meghátrálni kényszerültek. Ezért a fent említett tiltakozók Kanizsay szándékának egyenesen ellentmondanak, ragaszkodva saját jogaikhoz, és nem fogják elmulasztani a maga helyén és idején, hogy állataik elhajtása miatt törvény elé idézzék. Ezenkívül úgy vélték, hogy hallgatással semmiképpen nem mellőzendő az a tény, hogy Kanizsay jobbágyai, semmibe vevén a keresztény hatóságokat, ugyanennek a területnek az ügyében az 1659. évi 13. cikkely20 tilalma ellenére a törökökhöz fordultak, akiktől az alsósztregovaiak nem csekély kárt szenvedtek, mivel a szécsényi bég két hétig kalodában tartotta őket és 100 tallér bírságot hajtott be tőlük. Ez ügyben is ünnepélyesen tiltakoznak, megőrizvén maguknak a lehetőséget, hogy ezt a megátalkodottságot megbosszulják. Ha pedig Kanizsay Zsigmond nem hagy fel azzal, hogy bántalmazza Alsósztregova lakosait, ők maguk fogják megkárosítani őt: ha jobbágyai a bírósági tiltás ellenére ott legeltetik jószágaikat, elfogják állataikat. Ez ellen tiltakozva eltiltják Kanizsayt, társát és velük együtt más, netán jobbágyaik megkárosításában érdekelteket, miként rárósmulyadi jobbágyait is az alsósztregovai possessio határának mindenféle használatától, nevezetesen attól 20 I. Lipót 1659. évi dekrétuma (I.): „Őfelsége magyar követe útján gondoskodni fog, hogy a törökök részéről a szegény néptől rendkivülileg kizsarolandó adók megtérüljenek, a poltura-pénzt bevett értékben elfogadják, aztán a békekötések ellenére leigázott falvak visszakerüljenek, újabbaknak leigázása pedig megszűnjék, ami a hadvezéreknek is hivatalos gondja lesz, végül az alattvalóknak megtiltják a határügyekben és egyéb panaszokkal a törökhöz folyamodni." 43
