Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1670

és elfoglalta az ónodi várat, a postát és a királyi jövedelmeket. Ezeket megtudva az uralkodónak nehéz lélekkel meg kellett hoznia a döntést a meghirdetendő országgyűlés felfüggesztéséről.

Ennélfogva I. Lipót atyailag figyelmezteti és inti a megyét, sőt a hűtlenség igen súlyos büntetése és a királyság nyilvánvaló törvényei mellett szigorúan elrendeli és megtiltja, hogy Rákóczihoz mint lázadóhoz és a haza ellenségéhez bármely ürüggyel csatlakozzanak és segítségére legyenek akár anyagiakban, gabonával, élelemmel, katonával, egyéb katonai eszközökkel és szükséges dolgokkal, vagy az ő zászlaja alatt harcoljanak, valamint hogy az ő dolgaiban, amelyeket az uralkodó és hívei ellen felvállal és visel, most avagy a későbbiekben részt vegyenek akár cselekedettel vagy tanácskozással, titkon avagy nyíltan. Ne tartsanak gyűléseket, amelyek az ország törvényei szerint szigorúan tiltottak, és az eperjesi gyűlésbe sem küldjenek követeket, sőt inkább azon fáradozzanak - emlékezve a hűségesküre, amellyel az uralkodónak, mint törvényesen megkoronázott királynak és igen kegyes pártfogójuknak tartoznak -, hogy fegyvert fogjanak és csatlakozzanak a sereghez, amely hamarosan elindul. Serényen iparkodjanak és fáradozzanak, hogy megóvják a hazát minden ellenséges cselekedetet szító, és a béke és nyugalom aláásására igyekvő ellenében, és ne habozzanak az uralkodó erős és elégséges megvédelmezésében, és az érte történő cselekvésben.

Azok pedig, akik már csatlakoztak Rákóczihoz, azonnal határolódjanak el tőle, sietve térjenek vissza az uralkodó hűségére. Ez esetben I. Lipót ígéretet tesz, hogy a hozzá hű alattvalókat megvédi minden igazságtalanságtól és a háborúskodás csapásaitól, a szembenállókat és az engedetleneket viszont hűtlenségük miatt megbünteti. Ha netán a lázadók merészsége és esztelensége folytán pusztulás, prédálás, öldöklés, dúlás fogja sújtani a szerencsétlen, kimerült és ártatlan népet, abban az uralkodó vétlennek tartja és fogja is tartani magát Isten és ember előtt, és minden bűnt és felelősséget azokra hárít, akik törvényellenes úton meggyújtották ezen gyászos tűzvész fáklyáját. Nem kételkedik benne, hogy maga a Mindenható lesz ennek a zendülésnek és hitsze- gésnek megbosszulója, és a lázadás két megzavart és igen megalázott fejének, Zrínyi (a Zrin) Péternek és tersáti (a Thersath) Frangepán Ferencnek a meg- büntetője, akiket és tettestársaikat maga az Isten kívánt uralkodójuk hatalma alá vetni úgy személyükben, mint javaikban. A régi és új idők történetében is az tapasztalható, hogy azok, akik a törvényes hatalommal állnak szemben, magával az Istennel kerülnek szembe, akit viszont senki le nem győzhet. A levél aláírói I. Lipót mellett: Pálffy Tamás nyitrai püspök, magyar királyi kancellár, valamint Orbán István kancelláriai titkár.

A vármegye közönsége válaszlevelében mindenekelőtt kinyilvánítja feltétlen és alázatos hűségét és alávetettségét. Megköszöni, hogy I. Lipót atyai kegyével és aggodalmával, amellyel ezen igen nyomorult ország iránt viseltetik, nyomasztó bajaikban és sóhajtásaikban, melyeket Besztercebányára

27