Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1685
képpen az 1655. évi törvény 15., 16. és 17. cikkelye73 szerint „az illyen istentelen cselekedeteknek elkövetőit súlyos halálnak [kiszabásával], e világból ki törültetni parancsollya", ezért Kurucz Nagy Istvánra a felperes is halálos ítéletet kér mindjárt a tárgyalás utáni végrehajtás útján. Az alperes a Ceglédről elhajtott 30 ökör kivételével, melyet állítása szerint lova lelövése miatt követett el, csak a felsőváli és szkarosi possessiók templomának meggyalázására felelt érdemben azzal, hogy ő akkor nem volt azoknak a katonáknak parancsnoka, csupán egy harmincfős csapat tagjaként volt ott jelen. Gutái István (nemes) fiának a megverését nem tagadta, a többi tett elkövetését viszont nem ismerte el. A felperes újra bekérette magához az alperes ellen szóló bizonyítékokat és iratokat, mivel azokat újra mérlegelve kívánja meghozni az alperes elleni ítéletet. A perben a következő ítélethozatal történt: A bemutatott iratokból és bizonyítékokból nyilvánvalóvá vált, hogy Gutái István fiát megkorbácsolta, a ceglédi „Pántos ház"-at előre megfontolt szándékkal, saját kezével gyújtotta fel, a 30 körösi ökröt elhajtotta, a ceglédi ember a jelenlétében, az általa kezdeményezett ellenséges küzdelemben, de nem tudni, kinek a keze által lett meggyilkolva. Ezeket a gonosztetteket elkövette, sőt saját puskájával űzte és hajtotta el a ceglédi éjjeli őrséget, takarmányszállító lovakat döfött át a dárdájával, elrabolta és elraboltatta a karcagújszállási lakosok pénzét és lovait. Miután az utána nyomozókat, akik büntetéssel fenyegették, megkárosította, a váliak és szkarosiak egyházait kifosztotta, a kegytárgyakat, a nemesek és a szegény nép ott elhelyezett vagyontárgyait elrabolta. Elvitte, illetve elvitette a váliak 100 darab kősóját, azonkívül 20 tallérért cserébe kicsikarta tőlük összes igavonó állataikat és szekereiket. Losoncon ismételten feldúlta a nemesség házait, az ott élőkkel méltatlanul bánt, puskával lőtte a házak oldalát és a tűzhelyeket, sőt magukat a nemeseket is megöléssel fenyegette, javaikat széthányta, a vánkosokat és ágytakarókat - beléjük lőve - a tűz martalékává tette. Gyöngyössy Andrást (nobilis) pedig fel akarta gyújtani, gabonáját szétszóratta. Mindenféle gonoszságoktól és haramiáskodástól teli, fes- lett életet élt, soha nem hallott káromlásokat szórva a Teremtőre, és semmit, ami zabolátlan vágyának tetszett, nem mulasztott el megengedni magának, avagy végrehajtani, sőt oly sok számolatlan gaztettét, gyalázatosságát és a rá váró isteni büntetést kérkedve magasról lekicsinyelte. Mivel mindezen bűnökben vétkesnek találták, azt határozták, hogy büntetésének is az elkövetett gaztettek kegyetlenségéhez hasonlónak kell lennie, ezért kerékbe törésre ítélték. 73 Vélhetően I. Ferdinánd 1555. évi dekrétuma (XVII.) 16. cikkelyéről van szó: „A károkat, amelyeket a katonák akárkinek okoztak, kinyomozás tartása mellett a katonák zsoldjából térítsék meg." 177
