Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1684
Nógrád vármegye közgyűlése 1684. május 29. Gács vára 552. (IV. 45.) Felolvasták Szelepcsényi György (celsissimus princeps) esztergomi érsek haszonbérlevelét, melynek értelmében a megye az ország törvényeihez tartja majd magát. 553. (IV. 45.) Szkerlecz György (admodum reverendus) bozóki plébános, jelenleg érseki haszonbérlő azon fáradozik a megyénél, hogy a mostani zavargások miatt a haszonbérlés helyszínéül Zólyom városát jelöljék ki. A megye válasza erre az, hogy a legkevésbé járulhatnak hozzá, sőt a haszonbérlésnél inkább kell ragaszkodnia a korábbi szokáshoz, és úgy határoznak, hogy a tizedek hazai törvényeken alapuló árendálását a megye belsejében, Gács (Gácz) várában kell megtartani. 554. (IV. 46.) Az alispán (generosus) jelentette, hogy báró [Christoph von] Abele főbiztossal (generalis commissarius) a téli beszállásolás megújításának ügyében elvégezték a számításokat. Minthogy ez a beszállásolás öt hónapról hétre lett kiterjesztve, erre a két többlet hónapra a megyének kifizetésre visszamaradt még 5450 birodalmi tallérja, amelyből az alispán kérésére az említett megbízott kirótt már 2450-et, így már csak 3000 tallér maradt kifizetendő, mely összeg előteremtésére megparancsolják a szolgabíróknak, hogy az adókivetést portánként hajtsák végre. Mivel némely falvak még makacskodnak, elhatározzák, hogy a szolgabíróknak kiküldőlevelet kell adni, hogy az ellenállókat vitessék börtönbe és büntessék meg. 555. (IV. 46-47.) Felolvassák Forgách Adám főispán Galgóc várában, 1684. május 4-én kiadott levelét. Ebben tudatja, hogy megkapta és megértette a megye levelét és a Kajali Pál jegyző által közvetített szóbeli üzenetét. Örömét fejezi ki, hogy a tisztújítószék a nehéz idők ellenére is sikeresen lezajlott, s reméli, hogy a megválasztott tisztségviselők a haza javára szolgálhatnak. A jegyző viszont jelentette, hogy a jelöltek közül kihagyott helvét hitvallásúak részéről (akiket az evangélikus vallásúak közé számítottak) kérdések vetődtek fel, ami miatt a tisztújítás is csaknem meghiúsult. Biztosítja a vármegyét, hogy ez nem szándékosság vagy az evangélikusok iránti megvetés miatt történt, hanem feledékenységből, és nem is tudta, hogy az apja az alispánságra mindig hat személyt jelölt. Ő maga igyekszik megtartani az ország törvényeit, kiváltképp a vallások megkülönböztetése nélkül. Nem történt tehát semmi törvénytelen. Volt két katolikus, két evangélikus jelölt, s következésképpen a helvét hitvallást sem érte sérelem, mert hiszen az ország törvényei is csak kettőt ismernek el, és ezt az evangélikushoz számítják hozzá. Mindenesetre ez a nehézség ki lesz küszöbölve úgy, hogy ezután a jelölésből a helvét hitvallásúak sem lesznek kizárva. Egyben tudatja a megyével, hogy az elkövetkező hadba vonuláskor ő [Károly] lotharingiai 160
