Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1683

mert novemberben úgy a lengyel, mint a német katonaság is a megye kebelén belül állomásozott, ami csaknem a megye teljes pusztulásához vezetett. 458. (IV. 10.) A követek útiköltségéről Michalek Miklós szolgabíró köte­les gondoskodni, a költségeket az ő elszámolásába kell beszámítani. 459. (IV. 10-11.) Mivel a beszállásolás elosztása Caraffa generális dönté­sétől függ, ennek ellenére december 18-ra és az azt követő napokra kitűzik a közgyűlés ügyeinek és a beszállásolások megtárgyalásának időpontját, ahol mérlegelni tudják Caraffa rendelkezéseit, valamint ki tudják szabni a be­szállásokat. 460. (IV. 11-13.) Felolvasták Magyarország nádorának (celsissimus prin- ceps) szeptember 28-án, Lakompakban (Lakompach) kelt, a fő- és alispán­nak, a szolgabíráknak és esküdteknek, Nógrád megye minden mágnásának és nemesének (illustrissimi, reverendissimi, admodum reverendi, spectabi- les, magnifici, generosi, egregii, observandissimi) szóló levelét, amely magá­ban foglalta az uralkodó rendeletét és kiáltványát is. A magyar nyelvű levél bevezetőjében a nádor utal a pogány török által Magyarországon és a szomszédos országokban okozott tengernyi szenve­désre, pusztításra és áldozatra, mely végül az országot teljesen romba dön­tötte, a keresztény Magyarországot és a népet is a világgal megutáltatta és megosztotta, hogy végül keresztény felebarátai ellen forduljon. Ez nem sza­badság, ezzel csak a töröknek tettek szolgálatot, hogy sokan vitézül életüket áldozták e küzdelemben. Ha még maradt valami szikrája a kereszténység­nek a nógrádi nemességben, térjenek vissza uralkodójukhoz, és csatlakoz­zanak az „istentelen vérszopó pogányságh" elleni összeurópai küzdelem­hez, az „Isten és a világh ellen hadakozó düheös ellenség" kiűzéséhez. A nádor a maga „igaz magyarságának" és „mediátori tisztének" eleget kíván­ván tenni, az uralkodóhoz fordult, aki levelében - melynek másodpéldányát e levélhez csatolta - tanújelét adta szokott atyai kegyelmességének. A pátens tartalma alapján - bár az abban jelzett szeptemberi terminus már letelt - ha valaki haladéktalanul csatlakozik Őfelsége felhívásához, az az uralkodó előtt a nádor pártfogását fogja élvezni. Ha viszont vakmerőségből nem így csele­kedne, a saját istentelenségének tulajdoníthatóan minden irgalmasságból ki­rekeszti magát. 461. (IV. 13-15.) I. Lipót császár 1683. augusztus 23-án, Passauban kelt, a nádor leveléhez csatolt kiáltványában kifejtette, hogy atyai gondoskodása és aggodalma, amellyel ő a némely gonosztevők cselekedeteitől megzavart és kettészakadt magyar királyság iránt viseltetett, képes volt az elmúlt eszten­dőkben az említett békétlenségek viharait rendbe hozni és lecsillapítani. Nemcsak a Thököly (Theökely, Theökeöly) Imre és követői által kért fegy­verszünethez viszonyult jóságosán, s bocsátott meg nekik az általuk szerte az országban többszörösen elkövetett rombolások, szerencsétlenségek s végső veszedelem, továbbá a végvárak elpusztulása és sok ezer keresztény 136

Next

/
Thumbnails
Contents