A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Szabó András Péter: Előszó
Bélának, aki a nógrádi helytörténet és a korszak jó ismerőjeként számos értékes tanáccsal és javítással járult hozzá a vállalkozáshoz, illetve Késmárky Istvánnak, aki saját családjára vonatkozó anyaggyűjtését önzetlenül a rendelkezésemre bocsátotta. Köszönettel tartozom ezen felül a kötet térképét készítő Nagy Bélának, valamint a tördelést végző Hernádiné Bakos Mariannának szép munkájukért, és végül de nem utolsósorban dr. Pálffy Gézának, aki a kora újkori hadtörténetben igazán jártas történészként elvállalta a bevezető tanulmány megírását, és számos nehéz tudományos kérdés megoldásában segítségemre volt, az annotált személynévmutatót pedig értékes bécsi levéltári adatokkal egészítette ki. Szeretném továbbá hálámat kifejezni a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, a Nógrád Megyei Levéltár és a Pest Megyei Levéltár dolgozóinak, hiszen munkámhoz minden szükséges segítséget megadtak, és kolozsvári barátaimnak, akik nélkül nehezen boldogulhattam volna a kezdetben ismeretlen erdélyi terepen. Név szerint is nagy köszönettel tartozom Tóth Tamás levéltárosnak, aki balassagyarmati kutatásomat példásan előkészítette, a Salgótarjánban készségesen és nagy türelemmel segédkező Galcsik Zsolt levéltárosnak, valamint a Ráday Levéltár igazgatónőjének: Nagy Editnek, nem feledkezve el Biró Annamáriáról sem, aki Kolozsvárott rögzítette számomra a kéziratot tartalmazó kolligátum beosztását és fizikai paramétereit. A kéziratról és őrzési helyéről A seregszéki jegyzőkönyvet a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjának könyvtára (Biblioteca Filialei din Cluj-Napoca a Academiei Románé) őrzi, amely 1950-ben jött létre több erdélyi és partiumi egyházi könyvtár anyagának erőszakos államosításával.2 Ide szállították át az Erdélyi Nemzeti Múzeum kéziratanyagának egy részét is. Forrásunk ebben az utóbbi gyűjteményi egységben maradt fenn. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum gyűjteményei hosszú és kacskaringós utat jártak be az államosítás előtt. Gróf Kemény József (1795-1855), a neves forrásgyűjtő történész és másodfokú unokatestvére, gróf Kemény Sámuel (1802-1861) 1841-ben határozták el, hogy felajánlják tekintélyes könyv- és iratgyűjteményüket egy Kolozsvárott létesítendő Erdélyi Nemzeti Múzeum számára. Elhatározásukat 1842-ben levélben közölték a kolozsvári ország2 A beolvasztott, és máig a könyvtárban őrzött egyházi anyagok a következők: a ba- lázsfalvi görög katolikus érsekség teljes könyvtára, a nagyváradi görög katolikus püspökség kéziratai, a kolozsvári unitárius, római katolikus, illetve református kollégiumok teljes könyvtárai, a kolozsvári ferences kolostor bibliotékája, illetve a szatmári római-katolikus püspökség könyvtára. 6
