A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Helynévmutató
Helynévmutató Elöljáróban. Jelen helynévmutató nem az egész könyv, hanem csak a seregszéki jegyzőkönyv és a függelékként közölt seregszéki ítéletlevél mutatója, amelybe mind a településneveket, mind a vármegyék neveit, mind az említett tájegységeket felvettük. A hosszú kötőjel bal oldalán a személynévmutatóhoz hasonlóan a helynevek modernizált alapja szerepel. A helynevek más nyelvű (szlovák, német, román) alakjait, a seregszéki jegyzőkönyvben szereplő egykorú, előtag nélküli helynévalakokat illetve helynévváltozatokat utaló formájában vettük fel. A ma határainkon kívül található helységek esetében ezután dőlt zárójelben megadtuk a mai településnevet, az adott ország államnyelvén, és az ország nevét. Szintén dőlt zárójelben tüntettük fel az azóta elpusztult, vagy más településbe olvasztott falvak mai elhelyezkedését is. Ha a forrás megadja, hogy egy hely mely vármegyében helyezkedik el, akkor ez közvetlenül a modern név vagy a dőlt zárójel után szerepel, kerek zárójelben. Ha nem adja meg, szögletes zárójelben az általunk rögzített megyenév a következő elem, amelynek megállapítására Engel Pálnak a középkor végére vonatkozó adatbázisát használtuk. Ez nem vármegyenév, nem is lehet az, hiszen a középkori vármegyerendszer a kora újkorban átalakult (vármegyék egyesültek, a kiváltságos területek megszűntek) hanem területmegjelölés. Ebben Szakály Ferenc világos distinkcióját követjük, aki megkülönböztette egymástól a vármegyéket mint igazgatási egységeket, és a megyéket mint területi fogalmakat. (Egykorú forrásaink azonban a „vármegye/comitatus" szót természetesen földrajzi értelemben is használják.) Ha a seregszéki jegyzőkönyv területi behatárolása nem egyezik a tényekkel (mint például a Csongrád vármegyeinek mondott Kecskemét és Nagykőrös esetében), megadjuk a saját meghatározásunkat is. A hosszú kötőjel jobb oldalán a helynévnek a forrásban szereplő alakjait találjuk, dőlt betűvel, előbb a főnévieket, majd a melléknévieket. Utóbbiakat, mindig az adj. (adjectivum = melléknév) rövidítéssel vezetjük be. Ha a latin melléknévi az eredetiben ragozott volt, mindig alanyesetbe tettük. Az egyes névváltozatokat vessző választja el egymástól. A névalakok után kerek zárójelben tüntettük fel a településnek a forrásban szereplő egykorú magyar vagy latin településtípus-megjelölését, (pl. város, praedium) Minden sor végén, vastagítva azon seregszéki ülések sorszáma szerepel, amelyeken a helynevet említették. 425
