A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

is annyira sokat volt távol, hogy Forgách Ádám generálisnak a Haditanáccsal kellett felszólíttatnia, térjen mielőbb vissza állomáshelyére.119) Seregszéki jegyzőkönyvünk szerint Koháry csupán 1657 késő tavaszán (ápr.-jún., ld. 23.,

25., 28-29.), majd 1658 januárjában és decemberében (36., 53.), végül 1660 áprilisában és 1661 januárjában (83., 96.) tartózkodott biztosan hosszabb ideig Szécsényben.120 Ezen esetekben a seregszék üléseit többnyire saját belső várbeli házában, miként a protokollum nevezi: „palotá"-jában tartották.

A közel száz seregszéki ülés többségén a főkapitányt vagy a vár mindenkori rendes, a bécsi Udvari Haditanács által kinevezett alkapitányai (1642- 1659: kisfaludi Liptay István, majd 1659-1663: Ormándi Péter), vagy ún. helyettes kapitányok (lat. substitutus capitaneus) képviselték. Őket a gyakran távollévő Koháry (fő)kapitány rendelte a véghely irányítására és a (fő)kapi- tányi feladatok ellátására saját maga - sőt nem ritkán egyúttal a szintén hiányzó alkapitány közös - helyettesítésére. 1656 és 1659 között, számos alkalommal Géczi Gábor és Olasz Pál, 1660-ban pedig Rédei Mátyás és Bélteki Pál szerepeltek helyettes kapitányként, akik az említett vicekapitányokhoz hasonlóan mindannyian a végház legelőkelőbb tisztjei, nevezetesen lovashadnagyai voltak.121 Őket forrásunk magyar nyelven is gyakorta „substitutus kapitány"-nak nevezte. Szécsényi alkalmazásuk nem számított különlegességnek, hiszen az ország minden végvidékén és végvárában bevett gyakorlat volt a távollévő generálisok, vicegenerálisok vagy kapitányok hosz- szabb-rövidebb ideiglenes helyettesítése.122 így a vitézlő törvényszéken ők a magistratus képviselőjeként (ld. pl. „ tanquam vicecapitaneus et magistratus istius praesidii Szecseniensis": 32/LII.) és helyettesítőjeként - mint forrásunk olykor nevezte: „vicemagistratus (uram)"-ként (16/XX1L, 17/XXIV., 92/CXLI.) - jártak el, azokat felettesük vagy saját maguk nevében ők hívták össze. Ezen esetekben maga a seregszék is vagy e várbeli tisztek, vagy Kajdi János seregbíró házában ülésezett. A leggyakoribb esetnek az utóbbi számított.

A szécsényi vitézlő törvényszék egyetlen fizetett tisztségviselője és egyúttal - két kéz által vezetett - forrásunk egyik „szerzője" Kajdi János seregbíró (judex bellicus) volt. Személye és tisztsége kulcsfontosságú forrásunk keletkezése szempontjából is. Eddig ugyanis mind az országos, mind a helytörténeti kutatásokból úgy tudtuk, hogy számos kisebb-nagyobb magyarországi végvárhoz

119 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 323. f. 394., f. 415. (1661. szept.)

120 Rövidebb ideig 1659 októberében és 1660 februárjában is itt volt, hiszen innen keltezte egy ismeretlen személyhez 1659. október 29-i, illetve Libercsey Mihályhoz 1660. február 19-i levelét. MOL X 1049. No. 1099-1100. - C 769. d.

121 A rájuk vonatkozó forrásadatokat részletesen ld. nevük alatt a Személynévmutatóban.

122 A végvidékek példáján: PÁLFFY 1997b.; az egerszegi vicegenerális (főkapitány-helyettes) kapcsán újabban VÉGH 2010. 39-40., ill. Veszprém vagy Keszthely végvárak (fő)kapitányai kapcsán: PÁLFFY 1998. és VÉGH 2007.114-116.

40