A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Személynévmutató – életrajzi adattár
miliárisa. (Benda-Koltai 2004.) Farkas György bujáki alkapitány 1659. szept. 20-án írott levelében már említi, hogy kilátásban van Ormándi Péter szécsényi alkapitányi kinevezése és Szécsényre költözése. (MOL X 1047. No. 786. - 40575. d.) A lemondott Liptay István alkapitány helyére ugyanis Forgách Adám generális - Géczi Gábor és az említett Farkas György mellett - őt javasolta (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 320/1. f. 386.), amit 1659. szept. 28-án végleg el is fogadtak Bécsben. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 320/2. f. 222., f. 236., f. 242. és ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 207. Konv. 1660. Jan. f. 283-284.) Tisztét még 1663. aug. 12-én is betölti (MOL X 1047. No. 795. - 40575. d. Tartalmi következtetés.), ami egyértelművé teszi, hogy a vár feladásáig ő maradt az alkapitány. 1661. máj. 22-én a Pozsony megyei (Felső)- dombóról (Horné Dubové, SK), családi birtokáról ír levelet Koháry Istvánnak. A szécsényi (fő)kapitány képviseletében a végbeliek panaszait előadva követségben jár Forgách Adám bányavidéki főkapitánynál, majd a levél írása után Wesselényi Ferenc nádorhoz indul. (MOL X 1047. No. 787. - 40575. d.) 1663. márc. 8-án kelt leveléből kiderül, hogy mind Koháry István szécsényi és füleki főkapitánnyal, mind Forgách Adám generálissal konfliktusba került, nevezetesen Földváry Mihálynak Ormándi szécsényi házánál tett becsmérlő kijelentései miatt, és Szécsényből való távozását is kilátásba helyezi. (MOL X 7824. No. 7512. - C 1131. d.) 1663 augusztusától a dunáninneni nemesi felkelésben a királyi bandérium egyik kapitánya Serényi Andrással. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 327. f. 163.) 1673-ban Ormándi Péter valamilyen sérelem miatt pert indít Oroszlányi István füleki seregbíró ellen a bányavidéki főkapitányság hadiszéke előtt. (ld. Oroszlányi István adatait.) Egy bizonytalan szakirodalmi adat szerint Ormándi Péter élete végén a Pozsony megyei Felsőcserfa- luban (Dubová, SK), családi birtokán élt. (PONGRÁCZ 2008. 283.) ♦ Az Ormándi család már a 16. században is a Pozsony megyei (a szomolányi uradalomhoz tartozó) Felsődombó (Horné Dobové, SK) legnagyobb birtokosa. A 17. század közepén, egészen 1651-ig Ormándi Miklós a földesúr. (JEDLICSKA 1879. 281-282. 1682. jún. 4-én Felsődombó felét Ormándi Péter magszakadtán kapja meg Erdődy György és Kristóf. MOL A 57. 17. köt. 301-303.) 1650. ápr. 28-án Ormándi Péter Jelenszky Gáspárral és Mihállyal, illetve Sigray Jánossal együtt Pálffy Pál nádortól adományt nyer a Nógrád vármegyei Kutason és Bágyonban található részbirtokokra, valamint a Pest vármegyei Bércéi és Arkusbercel és a Csongrád vármegyei Szanád egész birtokokra. (NML VIII. 701. 9. d. IV/4.) 1660-ban valószínűleg az ő birtokába kerül hivatali elődjének: Liptay Istvánnak szécsényi háza. (Minderre Liptay végrendelete enged következtetni: Nagy 1858. p. 46.) 1661-ben Balassa Ádám panaszt tesz Koháry Istvánnál, hogy Ormándi Péter önkényesen elfoglalta (Szécsényben?) a Szent Lélek- híd melletti kertjét. (MOL X 1049. No. 1120. - C 769. d.) Ormándi Pétert Wesselényi Ferenc parancsára 1661-ben bevezetik (a rokonaitól megörökölt) felsődombói nemesi curia birtokába. Ormándi 1674-ben itteni birtokrészét kénytelen zálogba adni Battka Zsuzsannának és leányának: Ukmayr Zsuzsannának, akiktől szécsényi alka- pitányként négyezer tallér kölcsönt vett fel. A záloglevélben megemlíti, hogy szécsényi alkapitánysága alatt háromezer forintnál is többet költött a király szolgálatára. (JEDLICSKA 1879. 282.) Oroszi György - Oroszi Giörgy/Giőrgy - alperes (1660) 84 373
