A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
lett. (A fentiekben elmondottak mellett tehát ez is indokolja, hogy vezetőjét a kisebb várak kapitányaitól megkülönböztetve [főkapitánynak tituláljuk.) Szécsény kiemelt helyét - amellett, hogy időszakunkban a végvidéki generális saját birtoka volt - elsősorban meghatározó geopolitika fekvésének köszönhette. A véghely ugyanis - lásd kötetünk térképét - stratégiailag igen fontos helyen feküdt: egyrészt Nógrád és Fülek várai között csaknem félúton, másrészt az Ipoly egyik fontos átkelőjénél, harmadrészt egyszerre szemben a török Egerrel, Hatvannal és Váccal. Ráadásul jelentős területű, megerődített mezővárosában nagyobb létszámú őrség állomásoztatására is lehetőség volt. Végül: bár a végvidéken belül a természeti és a stratégiai adottságoknak megfelelően minden egyes várnak megvolt a saját szerepe, Szécsénynek a generalátuson belül még a tekintetben is különleges pozíciója volt, hogy Hollókő és Buják várait (sőt olykor még Somoskőt is97) - annak dacára, hogy az 1. táblázatban saját őrséggel szerepeltek - többnyire Szécsény fiókvárainak tekintették. így az ezekben szolgáló csekély létszámú (20-75 fős), többnyire hadnagyok - vagy Buják esetében az 1650-es években egy alkapitány98 - vezette őrségek a szécsényi (fő)kapitánytól függtek. Ezt egy szemléletes példával még forrásunk is megerősíti (26/XLIL). 1657 május legvégén a hollókői hadnagy és az ottani végváriak nézeteltéréseit a szécsényi seregszék rendezte, nevezetesen három határozat formájában. Ám Szécsény jelentőségét számottevően növelte az is, hogy forrásunk keletkezésének időszakáig részben itt tartotta székhelyét Nógrád vármegye - miként ezt Szakály Ferenc kutatásai feltárták.99 Végül az 1. táblázat létszámadatai azt is jelzik, hogy az 1650-es évek második felében - rendes végvári katonai állományban - német gyalogosok (deutsche Fußknechte) nem szolgáltak Szécsényben. Ekkor már csupán Komáromban, Érsekújvárod, Léván és Füleken szolgáltak német végvári gyalogok, miként ezt az 1656 nyári zsoldfizetésről készült jelentések is megerősítik.100 Olykor persze ezekben az esztendőkben is előfordult, hogy Fülekről Szádvárra vagy Érsekújvárról Nógrádra néhány tucat német gyalogost hosszabb-rövidebb időszakra kirendeltek.101 Mindezek dacára nagy hiba lenne azt feltételezni (bár ezt a seregszéki jegyzőkönyv alapján elsőre akár 97 Erre egy szép példa 1607-ből: ,, Confinia partium regni Cisdanubianarum a Comaromio usque Olnod computando." MOL E 196. Fasc. 34. No. 11. Thurzó György és Forgách Zsigmond királyi biztosok jelentése és javaslata a bányavidéki és felső-magyarországi végvárakról. 1607. január 5., Kassa; ill. 1601-ből: ÖStA KA Best. No. 685. 98 1655-től 1663-ig románfalvi Farkas György volt a bujáki alkapitány. (A forrásadatokat ld. részletesen a Személynévmutatóban.) 99 Szakály 1997. főként 317-338. stb., vö. még Pálmány 1982a., ill. újabban Tóth 2001. ,0" ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 313. f. 412-423. stb. (1656. júl.) 1(11 Szádvár, 1656, 20 gyalog: uo.; Nógrád, 1658 után, 50 gyalog: ÖNB Cod. 8025. f. 14-23. 35
