A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

az említett későbbi főkapitány és nádor szerezte meg.86 Ettől kezdve Szé- csény és uradalma nagy részének birtokosai több évszázadon keresztül a gi- mesi Forgách család tagjai voltak. Tőlük csupán zálogba nyerte el azt két részletben (1647, 1650) a Koháry család, mégpedig Forgách Ádám bányavidéki generálistól a forrásunkban oly sokszor felbukkanó id. Koháry István,87 miután 1647. szeptember végén III. Ferdinánd király (1637-1657) - éppen Forgách javaslatára88 - őt nevezte ki szécsényi (fő)kapitánynak.89

Az országos politikai és hadügyek terén igen befolyásos Forgách család szécsényi birtoklásának komoly jelentősége volt. Noha a (fő)kapitány családtagok gyakran voltak távol birtokuktól és állomáshelyüktől, a 17. század első felében mindvégig sikerült az Udvari Haditanácsban elérniük, hogy Szécsény végvára tekintélyes létszámú őrséget kapjon. Az 1610-es évektől az 1650-es évek elejéig ugyanis a véghely magyar katonaságának hivatalos keretlétszámai a következők voltak:90 200 lovas, azaz huszár többnyire négy lovashadnagy (lat. certorum militum equestrium dux/ductor) (közöttük általában a vár mindenkori alkapitányával), illetve 200 gyalogos négy gyalogvajda (lat. certorum militum pedestrium dux/ductor/voivoda) vezetésével. Őket egy hadszertárnok (ném. Zeugwart) irányításával - akinek felesége 1656-ban „ Cajbertné" alakban felperesként bukkant fel forrásunkban egy szitkozódási ügyben (10/XI.)91 - 7-10 tüzér (ném. Büchsenmeister) egészítette ki, akik a kor gyakorlatának megfelelően, Szécsény esetében is bizonyosan német származásúak voltak. Végül az egyéb fizetett, ún. rendkívüli személyzetbe (ném. Extraordinari-Personen) általában még a strázsamester (lat. excubiarum/vigilia86 Bártfai Szabó 1910.432-441.; Belitzky 1980.297-298. és 339-340.

87 MOL P 1883.1. cs. f. 35-36. és f. 46-47. Kiadása: PÁLMÁNY 1986b.

88 Forgách szeptember 13-án javasolta Koháryt a tisztségre. MOL P 287. Ser. I. Fasc. A. No. 174. f. 19-20.

89 Ennek körülményeire: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 296. f. 294. és uo. Reg. Bd. 297. f. 247., f. 261. (A tisztségre Forgách Ferenc neve is felmerült, de végül Koháry nyerte el azt.)

90 A teljesség igénye nélkül: 1610: MOL E 196. Fasc. 11. No. 9. (kiadása pontatlan címleírással, tucatnyi hibás névalakkal és a tüzérek létszámának közlése nélkül: KomáROMY 1893. 684-689.); 1623: ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 124. Konv. 1623 März f. 99-102. (pusztán a keretlétszámokat közölte belőle, a tényleges mustralétszámokat azonban elhagyta: TakáTS 1908. 283-284.); 1625: ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 130. Konv. 1626 Juli f. 54-59. és TakáTS 1908. 284-286.; 1626: ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 130. Konv. 1626 Juli f. 63- 66.; 1630: MOL N 40. Iratok Lad. D. No. 3. f. 16-19. (1629-re datált és néhány kisebb hibát tartalmazó kiadása: SALAMON 1875. 321-324.)

91 Talán Georg Horn hadszertárnok feleségéről lehet szó, 1655. május 15-én ugyanis ő töltötte be a tisztséget („zeugzvarth zu Setschin Georg Horn"). ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 311. f. 144.

32