A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
A határ menti nagyobb csetepaték a következő esztendőkben is folytatódtak. Ezekben a szécsényiek ritkán vettek egyedül részt, általában a gyarmati és a füleki végváriakkal egyesülve indultak csatára, ám előfordult olyan eset is, amikor a felső-magyarországi Ónod várának őrsége is szerepet vállalt az egri és a budai vilájet területére indított akciókban. A magyar támadások közül az alábbiak emelkedtek ki: 1654 júniusában a szécsényiek más végváriakkal együtt korábban még hódolatlan rác falvakba vezettek a törökök felháborodását kiváltó nagy portyát, majd 1656 nyarán a gyarmatiakkal együtt Eger mellett két agát kaszaboltak le. 1659 tavaszán azonban - noha ismét több véghelyből (Szécsény, Gyarmat, Drégelypalánk és Fülek) mintegy 500 fővel vonultak ki - a túlerőben lévő (3000 főnyi) ellenségtől olyan komoly vereséget szenvedtek, hogy rögtön szükségessé vált e várak őrségének pótlása. Ám az 1661. április végi portyában sem jártak teljes sikerrel, ebben ugyanis több jeles tiszt is elesett, feltehetően Olasz Pál szécsé- nyi lovashadnagy is.45 Végül 1662 őszén ismét hat rác falu vált a füleki és a szécsényi őrség közös pusztításának „áldozatává".46 A szécsényiek akcióira válaszul azonban szinte sohasem késtek a török ellencsapások vagy saját kezdeményezésből indított „vállalkozások" sem, melyeket többnyire az egyesült hatvani és egri oszmán csapatok hajtottak végre. 1656 augusztusában például az említett keresztény akcióra azonnal visszavágtak. Ebben a portyában viszont a hatvani szandzsákbég - talán az 1654- 1655-ben említett Haszan47 - Szécsény alatt igen pórul járt, hiszen 38 katonájával az Ipoly-parti végvár őrségének fogságába esett.48 Az előkelő fogoly miatt az eset híre hamarosan Isztambulba is eljutott, ám a Habsburg-követnek, Simon Reningemek nem volt nehéz számba vennie azokat a török akciókat, amelyekkel az oszmánok sokasodó panaszait ellensúlyozhatta.49 Az állandó csatározásokkal kapcsolatban seregszéki jegyzőkönyvünk is szolgál egy érzékletes példával (37/LVII.). 1658 februárjának elején két szécsényi katonát (Bárkányi Bálintot és Kis Mátyást) azért ítéltek fejvételre, mert feljebbvalóik tudomása nélkül indultak portyára. Ez esetben külön figyelmet érdemel, hogy büntetésük hivatkozási alapjául „főgenerális urunk őnagysága kiadott edictumában inserált második puctuma" szolgált, amelyet szó 45 MOCSÁRY1820-1826. III. köt. 193. és JAKUS 1985a. 127., vö. még a Személynévmutatóban leírtakkal. A veszteségek dacára ugyanakkor a szécsényiek zsákmánya jelentős volt. MOL X 1047. No. 430. (1661. máj. 4.) - 40574. d. 46 Az említés sorrendjében: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 309. f. 89. (1654. jún.), uo. Reg. Bd. 315. f. 37. (1656. aug.), uo. Exp. Bd. 320/1. f. 181-182. és uo. Reg. Bd. 320/2. f. 100. (1659. máj.), uo. Reg. Bd. 326. f. 176. (1662. okt.) 47 Hegyi 1995.175. 48 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 313. f. 471., f. 517. és f. 737. 49 Uo. Reg. Bd. 314. f. 408. (1656. nov. 7.) 24
