A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Forrásközlés

sza György is, sógora lévén Csordás Mihálynak, minden segítséggel volt neki. O is, Kasza György kardot vonván Füstös Istvánhoz, ő is hozzá vagdalt kardjával, és immár ezen felül is mind eleget kérte Füstös István Csordás Mihályt, hogy ne menjen reá, hagyjon békit neki, de ugyan rajta ment, és mind ez kettőtül is, Csordás Mihálytól és Kasza Györgytől életét féltvén maga oltalmában cselekedte, az mit cselekedett, ut patet Tripartiti partis secundae titulum115 [!] 21. /ahogy az szerepel a Hármaskönyv második részének 21. címében/.116 Mivelhogy az háborúságra és veszekedésre is Csordás Mihály adott okot, mert az I. örömest békével maradott volna mindenektől, azért böcsületes törvénybírák uraim, az I.-nek az ő igazsága és országunk törvénye szerint is mindeneket kíván az I. az praetensus A.-nak mindennémő kereseti és kívánsága ellen. Kegyelmetek vegye elé az bizonyságokat, és azokat jól megexaminálván, azokból kitetszik világosan minden igazság."

Procurator A. qui supra protestatur super meritoria responsione procuratoris I., et dicit ad replicam dominae A.: /A felperes fenti ügyvédje tiltakozik az alperes ügyvédjének érdemi felelete felől, és (a következőket) mondja a felperes asszony válaszára:/ Az hol az actiót manifeste declarálja, arra nem szükség declarative felelni, mert ezaránt az I. procuratorának allegatiója és az actio megtanítja kegyelmeteket. Secundo: Az hol penig in parte affirmálja, in parte verő qualifi- cative negálja az actiót, aziránt is protestál, és eziránt való szavaira így felel rövideden: Ámbár az A. megholt urától esett volna az szidalom és kardvonás,

115 Helyesen „ partis tertiae titulo" vagy „partis tertiae in titulo” lenne. A másoló nem csak a főnév ragozását rontotta el, de a Hármaskönyv harmadik része helyett is véletlenül második részt írt.

116 Tripartitum. III. rész 21. cím. A valakitől önmaga védelmében elkövetett emberölésről. „Mivelhogy e részben említést tettünk az emberölésről, és mivel azt tapasztaljuk, hogy az emberölés többször elkerüli megérdemlett büntetését, mert sokan állítják, hogy azt védelmük közben követték el, azért szükséges röviden megjegyezni egyet-mást a személy védelmének és megtámadásának módjáról. 1. §. Holott tudni kell, hogy az ilyen állításnak: mivel valaki önvédelme közben követte el és vitte végbe az emberölést, nem lehet egyszerűen helyet adni, hanem bizonyítania kell, hogy őt másvalaki fegyveres kézzel ellenségesen megtámadta, és emiatt élete veszedelemben forgott. Mert aki egymásra kivont karddal támad, arról mindjárt föl lehet tenni, hogy vagy meg akarja ölni, vagy halálos sebet szándékozik rajta ejteni. 2. §. Bizonyos pedig, hogy e nemeseknek nem csak megölésök, hanem csupán megverésök és megsebesítésők miatt is főbenjáró ítélet hozatik és határoztatik. Akár megölni, akár megsebesíteni akarja tehát a támadó: a megtámadott egyiket sem tartozik elszenvedni és tűrni. 3. §. És innen van, hogy ha valaki okszerű és jogos önvédelmében megöli ellenfelét, aki őreá ellenséges szándékkal és meztelen karddal támadt: az ilyen megölt és elemésztett embernek vére ontásáért járó díja törvény szerint veszendőbe megy, és soha nem lesz megnyerhető." (Werbőczy 1990.507-509.)

166