A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
Az falubírája dolgát az mi illeti, az resignáltatik az földesurak dispositiójára. Ad primum resztúri Pál és János 1652 körül kapnak címeres nemeslevelet, amelyet 1653. febr. 12-én hirdetnek ki Nógrád vármegye alsósztregovai közgyűlésén. (TÓTH 2001. No. 1122. Nagyiván 5. köt. 224. Zólyomi 1998. 260-263.) A Kanyó családnak öt tagja is szerepel Nógrád vármegye 1658. évi nemesi összeírásában, a szécsényi járás egytelkes (curialista) nemesei között: Pál, Lukács, Demeter és András és néhány sor idegen név után Mihály - Pál 24, Lukács, Demeter és András 15, Mihály pedig 12 dénáros összeggel. (MOL P 481. 3. cs. IV. Fasc. No. 48. f. 8-15.) Kanyó Pálról és Lukácsról azonban tudjuk, hogy nem Herencsényben, hanem jóval messzebb: a Zagyva-völgyi Jobbágyi faluban éltek. (1657. jan. 9. Borosy 1998. No. 134. 1670-1673-ban ugyanitt Kanyó György és Kanyó Mihály nevű nemeseket említenek. SZAKÁLY 1997. 273. 306.) Ugyanebben az összeírásban, ugyancsak a szécsényi járás egytelkes nemesei között megtaláljuk Keresztúri Tamást is, 15 dénáros összeggel. (MOL P 481. 3. cs. IV. Fasc. No. 48. f. 8-15.) 44 A sarcuk összegyűjtése céljából útra kelő török és keresztény (lábbilincses) rabok szekéren történő ingyenes szállítása később olyan nagy terhet jelentett Nógrád vármegye lakossága számára, hogy azt az 1670-es években statútumban korlátozták a kapitányi koldulólevéllel rendelkező rabokra. „Statutum 14. De vectura captivorum. Quia captivi tam Christiani, quam Turcici in ascensu et descensu cum vectione sui non parvam miserae plebi creare solent molestiam, quae vectura ut imposterum tollatur, constitutionumque regni superinde sancitarum effectivus in hoc comitatu quoque observetur usus, sub poena violentiae statuitur, neve in posterum misera plebs tales captivos hincinde vehere (exceptis illis, prae quorum manibus litterae capitaneorum confiniariorum habito personarum earum respectu extradatae reperientur) sub poena f. 12. serio demandatur et commititur." (Ko- LOSVÁRI-ÓVÁRI1896. 429-430. NML IV.l.e. 1. cs. No. 2. p. 49.) Fordítása: „14. szabályrendelet. A rabok szállításáról. Mivel a rabok, mind a keresztények, mind a törökök a fel- és alámenetelben saját szállításukkal nem kevés gondot szoktak okozni a szegény népnek, amely hordozás hogy a jövőben eltöröltessék, és hogy az ország erről hozott rendelkezéseit ebben a vármegyében is hatékonyan betartsák, a hatalmaskodás terhe alatt elhatároztatik, komolyan elrendeltetik és megpa- rancsoltatik, hogy a jövőben a szegény nép 12 forint büntetés terhe alatt az ilyen rabokat ide-oda ne hordozza. (Kivéve azokat a rabokat, akiknek kezénél a várkapitányoknak a rab személyére tekintettel kiadott okirata van.)" Heves-Külső- Szolnok egyesült vármegye már 1654-ben, majd 1655. júl. 27-én, végül 1661. ápr. 6-án hasonló, a rabok fuvarozását korlátozó határozatokat hozott, már a második rendelkezéssel eljutva a gyakorlat teljes betiltásáig. (SZEDERKÉNYI 1891. 231-234. 467.) A kérdés hasonlóan szigorú országos szabályozása az 1655. évi 22. törvénycikk. (Címe: A parasztokat ne terheljék a foglyok szállításával, és ezeket se tartsák a várakon és végvidékeken kívül. CJH 1608-1657. 594-595.) A nógrádi statutum is mutatja azonban, hogy a szokást teljesen még a törvény sem tudta eltörölni. 98
