1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Fedinec Csilla: Az első bécsi döntés – ukrán nézőpontból

Szicsbe. Ez a lépés a Németországgal való konfliktus elkerülését célozta.45 Maga Volosin és kormánya is bízott Németország támogatásában.

Miért akartak volna a galíciai ukránok Kárpátaljára szökni?46 A müncheni döntés utáni időszakban váltak gyakorivá az illegális határátlépések azzal összefüggésben, hogy hírek érkeztek a kárpátaljai autonómia megadásáról. A lengyel hatóságok az Ukrán Nacionalisták Egyesületével hozták összefüggésbe a szervezést, azonban jóval nagyobb arányú volt a spontaneitás, mint a szervezettség ebben a tekintetben. A galíciaiakat nemzeti lelkesedés fűtötte, hogy részt vegyenek az első autonóm ukrán terület építésében. 1938 decemberében a lengyel parlament ukrán képviselőcsoportja alkotmánytörvényt próbált előterjeszteni Galícia-Volhynia autonómiájáról, autonóm kormánnyal és szejmmel, azonban a szejm elnöke át sem vette a tervezetet. A tervezet előkészítését a kárpátaljai események ösztönözték.

A cseh-szlovák hatóságok az elfogott határsértőket rövid időn belül, vagy azonnal visszairányították, a lengyel határőrök által elfogott határsértőket pedig bíróság elé állították. A határsértők két csoportba tartoztak: azok, akik a kárpátaljai ukránok megsegítésére siettek, illetve a lengyel terrorista akciók végrehajtói, akik szintén a zöldhatáron szivárogtak át. A külföldi ukrán sajtószolgálat óvott ezektől az illegális határátlépésektől, illetve a Volosin-kormány is novemberben kiáltványt tett közé a „meggondolatlan emigráció" ellen. Volosin tartott attól, hogy a külpolitikai konfliktusforráson túl, az emigránsok között előforduló radikális UNE-tagok tovább bonyolítják a Prágával fennálló amúgy is feszült viszonyt. A lengyelek folyamatosan, név szerint követelték az általuk „ukrán terroristáknak" tartott személyek visszatoloncolását. Tény, hogy éppen a Kárpáti Szicsben számottevő volt a galíciaiak aránya. Ez a szervezet egyesületi alapon működött, a kárpátaljai kormánynak hivatalosan nem volt katonasága vagy ahhoz hasonló szervezete, és 1939 márciusáig gyakorlatilag nem jutott fegyverhez.

Tekintsünk bele Grendzsa-Donszkij naplójának november 1. és 9. közötti bejegyzéseibe, ami arról ad képet, hogy egy kormányközeli személy hogyan élte meg az „evakuálás" időszakát Ungváron és útban Husztra.47 A Nova Szvoboda szerkesztője, a miniszterelnökség kancelláriavezetője, a bécsi döntés utáni evakuálás irányítója többek között a következőket jegyzete fel. November 1.: „Senki nem tudja, mire megy ki pontosan a bécsi döntés, de annyi már bizonyos, hogy a Csap - Beregszász - Újlak vonal elveszett. [...] Ungvárra érkezett Vaszil Grimit, a Proszvita Kultúregyesület beregszászi elnöke: hova evakuáljon és mivel? [...] Menekülni muszáj, a beregszászi ma45 MipnyK, rieTpo: Hapuc icmopii OyH. 1920-1939 poKU. Bw/iaun« Tperc, flouoBnene. [Első kiadás: 1968.] Khí'b, yKpai'HCbKa BHZiaBHuna cninica, 2007.

46 Béréin, i. m. 323-334.

47 IpeHrpKa-floHCbKMM, i. m. MacTnua nepuia. 3 bcjimkmx zihíb KapnaTCbKoí ytcpaiHU.

96