1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Šona Gabzdilová-Olejníková: A bécsi döntés és Dél-Szlovákia, különös tekintettel a Rimaszombati járásra

tői. A tudományos közösség, egyik oldalon a magyar, illetve szlovákiai magyar nemzetiségű történészekkel, másik oldalon a szlovákokkal, megosztott szemléletű a bécsi döntést illetően. A szlovák tudományos irodalom a bécsi döntést egyértelműen negatívan értékeli. A döntés elutasítását egész sor érvvel támasztják alá, többek között, hogy Szlovákia elvesztette legtermékenyebb területeit, Pozsony és Nyitra kivételével elvesztette az összes déli városát, amelyek saját körzeteik természetes központjai voltak. Az új határ megbontotta a szlovák országrészek között a közlekedési és kommunikációs vonalakat, járásokat osztott ketté, ami gazdasági, kommunikációs és ellátási nehézségeket okozott. A köztársaság elvesztette közvetlen vasúti összeköttetését Kárpátaljával és így a szövetséges Romániával is. És nem utolsó sorban az átadott területen, a magyar lakosságon kívül több mint 270 000 szlovák és cseh is élt. A magyar történészek véleményét egyetlen alapvető érvben lehet összefoglalni - Magyarország a bécsi döntéssel visszaszerezte a Trianoni egyezmény alapján elveszített területeinek egy részét.

A szélesebb közvélemény álláspontja sem egységes. A Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete 1992 és 2006 között szociológiai felméréseket végzett, melyekben a megkérdezettek a bécsi döntésről is kifejthették véleményüket. Míg az első felmérésben csak 274 személy vett részt, a második egy 1 280 személyből álló mintát vizsgált (160 szlovák, 160 magyar és 160-160 személy egyéb kisebbségekből is). Az 1992-es kérdőív része volt a következő kérdés is: Az Ön véleménye szerint melyik szlovák-magyar államhatár volt etnikai (nemzetiségi) szempontból a legigazságosabb? A válaszadók a következő lehetőségekből választhattak: 1. a II. világháború utáni, 2. az I. világháború utáni, 3. nem tudom, egyéb vélemény, 4. az 1938-as bécsi döntés utáni. A felmérés magyar résztvevőinek aránylag nagy része nem tudott válaszolni a fenti kérdésre (26%), illetve nem válaszolt (22%). Nagy hányaduk azonban legigazságosabbnak a bécsi döntés által megrajzolt határt tartotta (41%). A határok problémáját teljesen másképp látták a szlovák nemzetiségű válaszadók - a szlovákok a tiszta szlovák területekről alcsoportban 70%-ban valamint a szlovákok a nemzetiségileg kevert területekről alcsoportban 58%-ban gondolták legigazságosabbnak a jelenlegi határvonalat, vagyis a második világháború után meghatározott határt.25 A 2006-ban megvalósult felmérésben a válaszadók megválaszolhatták azt a kérdést is, hogy a magyaroknak meg kéne-e követniük a szlovákokat az 1938-as bécsi döntésért. Erre a kérdésre a magyar nemzetiségű válaszadók közül 30 személy (19%) válaszolt igennel, és 122 (76%) pedig nemmel.

25 Sutaj, Stefan: Interpretácia vybranych historickych období, udalostí a osobností. In Zeíová, Alena - Baíová, Viera - Sutaj, Stefan - Vyrost, Jozef (red.): Interpretácia slovensko - mad'arskych vzt'ahov v súvislosti s vybranymi etnickymi a sociálnopsycholo- gickymi cliarakteristikami. KoSice, SvÚ SAV, 1992. 98.

69