1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Šona Gabzdilová-Olejníková: A bécsi döntés és Dél-Szlovákia, különös tekintettel a Rimaszombati járásra

Nyustya (1 697), Osgyán (1 644) és Forgáchfalva (1 029) községek voltak. A járásban, az 1930-as összeírás szerint 62 település volt. Politikai és gazdasági központnak Rimaszombat számított, ahol a járási hivatal, a kerületi és járási bíróság valamint a csendőrség székelt.

A bécsi döntés alapján a Rimaszombati járásból öt község került Magyar- országhoz - Bakti, Osgyán, Tamásfalva, Zeherje és maga a járási székhely - Rimaszombat városa. A Tartományi Hivatal Elnökségének döntése alapján az összes többi község továbbra is a Rimaszombati járás része maradt, Nyustya székhellyel,12 később Nyustyai járás néven. A rendőri hivatal új központja Breznóbánya lett. A Rimaszombati járás azok közé a közigazgatási egységek közé tartozott, melyek területéből a legkevesebb település került visszacsatolásra Magyarországhoz (a Pozsony vidéki járásból egy község, a Nagymihályi járásból öt, a Nagyrőcei járásból tíz, a Vágsellyei járásból pedig tizenegy település).

Rimaszombat magyar nemzetiségű lakosai a város visszacsatolását örömmel fogadták, és pozitív érzéseiket - magyar zászlók kitűzésével és magyar jelképek viselésével ruházatukon -, külsőleg is kifejezték. A járási parancsnok már november 3-án hivatalos levélben fordult Rimaszombat polgármesteréhez. Ebben értesítette őt, hogy a Pozsonyi Tartományi Hivatal Elnökségének utasításai alapján a magyar zászlók kitűzése és a kokárdák viselése addig, amíg a városban vannak a hivatalok, illetve a cseh-szlovák hadsereg, és a területet nem szállta meg a magyar honvédség, szigorúan tilos.13

A cseh-szlovák és magyar küldöttségek tárgyalásainak neuralgikus pontját képezte, hogy a lakosság nemzetiségének meghatározásához, ergo az államhatár kitűzéséhez melyik népszavazást vegyék alapul. Mindkét fél, saját érdekeit védve, különböző szempontot tartott mérvadónak. A magyar küldöttség Németország, 1938. szeptemberi eljárását tartotta követendő példának, miszerint azt az évi helyzetet kell alapul venni, amikor a Csehszlovák Köztársaság létrejött. Mivel a Csehszlovákia létrejötte idején cenzus nem volt foganatosítva, ezért az 1910-es népszámlálás adatai szerint kellett eljárni. A cseh-szlovák fél nem tartotta helyesnek a fenti eljárást. Azzal érvelt,

12 SA Banská Bystrica, pobocka Rimavská Sobota, f. OÚ Rimavská Sobota, k. 25., prez. Babarét, Rimabánya, Baradna, Rimabrézó, Bugyikfala, Cserencsény, Darabos, De- rencsény, Vágó, Hacsó, Nyustya, Gesztes, Rimaráhó, Balogrussó, Klenóc, Kecege, Rimakokova, Karaszkó, Kopárhegy, Kiéte, Rimaszabadi, Likér, Lipóc, Forgáchfalva, Kőhegy, Meleghegy, Eszterény, Balogpádár, Pápocs, Fűrész, Alsópokorágy, Felső- pokorágy, Dombosmező, Pongyelok (Cserepes), Gömörhegyvég, Patak, Rimóca, Rónapatak, Telep, Szikla, Alsósziklás, Felsősziklás, Szelestye, Eszterézs, Ratkószu- ha, Nagyszuha, Szusány, Újantalfalva, Orlajtörék, Bakostörék, Tiszolc, Válykó, Ri- mavarbóc, Tóthegymeg, Fazekaszsaluzsány, Rimazsaluzsány, Balogér.

13 ŐA Banská Bystrica, pobocka Rimavská Sobota, f. OÚ Rimavská Sobota, prez., k. 25, í. 1930/38.

64