1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Ablonczy Balázs: Teleki Pál az első bécsi döntés időszakában

kell rendezniük. Ellenkező esetben az újból összeülő négyhatalmi (Nagy- Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország) konferencia veszi a kérdést napirendjére.4 Az Imrédy Béla vezette budapesti kormány - miután Horthyval együtt augusztus végén Kiéiben elutasította, hogy fegyveresen provokálja északi szomszédját és háborút robbantson ki - két vonalon igyekezett nyomatékosítani területi igényeit. Október 5-től sebtében felszerelt diverzáns csoportok törtek be csehszlovák területre - elsősorban Kárpátaljára - hogy ott szabotázsokat hajtsanak végre és általános felkelést robbantsanak ki.5 A sietség és a nem megfelelő szűrés miatt Héjjas Iván Rongyos Gárdájának tagjai mellett/között számos nyilas aktivista is felbukkant az irre- gulárisok között, akiknek fogságba esése tovább élezte a budapesti közhangulatot október második felében. Másfelől a magyar kormány rögtön München után kifejezte készségét a kérdések tárgyalásos rendezésére. Némi huzavona után Komáromot jelölték ki a magyar és csehszlovák fél találkozásának színhelyéül. A delegációnak tagja lett Teleki is, s a küldöttséget szállító Zsófia gőzös vitte az Államtudományi Intézet vaskos dokumentációját, míg Budapesten az Intézet helyiségeiben állandó ügyeletet tartottak a munkatársak, hogy bármilyen kérdésre azonnal válaszoljanak.6

A magyar területi követelések tükrözték azt az „Európa, a szomszédok és Magyarország érdekében" elfogadott kompromisszumot, amely döntően etnikai szempontokra korlátozta a területcsere alapját. Az 1910-es népszámlálást véve alapul a magyar küldöttség 14 153 km2 terület átengedését kérte, 1 millió 90 ezer lakossal, akik közül 848 969 volt magyar (77,9%). Budapest igényt tartott 12 magyar többségű városra és a 830 magyar többségű községből 812-re.7 A szlovák fél elsősorban az időhúzásra játszott. Másodsorban csekély mértékű terület átengedését tartotta elképzelhetőnek. A felkínált terület nagysága ugyan napról-napra növekedett, de egyelőre messze elmaradt attól, amit a magyar delegáció várt. Az ötnapos tárgyalássorozaton a kultuszminiszter kulcsszerepet játszott. Izgatott és felvillanyozott volt: érthető okokból. Másfél évtizedes szervezőmunkájáról kellett számot adnia a magyar kormányzat képviselői előtt. Bemutathatta, hogy elképzelései mennyire voltak helyesek, mennyire érvényesek a való életben. A magyar delegáció szinte kizárólagosan az Államtudományi Intézet dokumentációjára támaszkodott, és - minden nehézség dacára - a magyar fél nem volt hát4 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, Gondolat-Közgazdasági és Jogi, 1983. 446.

5 Páva István: Jelentések a Harmadik Birodalomból. H. n., Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, é. n., 19-20; Valamint Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Budapest, PolgArt, 2002. 552-563.

6 Rónai András: Térképezett történelem. Budapest, Magvető, 1989.124-126.

7 Sallai Gergely: Az első bécsi döntés. Budapest, Osiris, 2002. 88. 174. lábj. A tárgyalások áttekintése 82-103.

44