1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Szarka László: Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében

A bécsi döntés után sok tekintetben módosult magyar-német viszonyt Hitler Csáky külügyminiszterrel tekintette át 1939. január 16-án. A Führer felháborodva utasította vissza Bethlen kritikáját, aki a Pesti Hírlap 1939. újévi számában Németországot okolta az etnikai területekre korlátozott felsőmagyarországi revízió miatt. Hitler ehelyett Magyarország húzódozását, etnikai alapokra helyezkedését, Kánya bledi tárgyalásait, Darányi müncheni tárgyalásait rótta fel, s azt, hogy a magyarok tulajdonképpen a németekkel kapartatták ki saját gesztenyéjüket. „Idióta" nyilatkozatokként értékelte azokat a magyar bírálatokat, amelyek a németek negatív álláspontjáról beszélnek a lengyel-magyar határ esetében. A Szent István-i Magyarországgal szemben ő a Nagynémet Birodalmat helyezhetné szembe. Magyarország Csehszlovákia elleni katonai támadás elmulasztásával lekésett a területi megoldás lehetőségéről, az etnikai határok mellett döntött, s ismétlésre Hitler szerint többé nincs lehetőség.45

A szlovák autonómia mint a csehszlovák válság eredménye

Cseh, szlovák és magyar történészek között ma még nincs teljes egyetértés abban, hogy a magyar külpolitika - bár mindvégig reménykedett az egyre élesebben autonomista irányzatú szlovák politikai elit magyar orientációjában és a szlovákoknak Magyarországhoz való visszatérésében - valójában tudatában volt-e annak, hogy ez a megoldás 1920 után nem számított reális alternatívának. A Hlinkáékkal fenntartott ambivalens kapcsolatok, az egész Tuka-ügy és utóélete, a szlovákiai szlovák-magyar együttműködés eredménytelensége mind, mind arra utaltak, hogy a szlovák elit a csehszlovák válság idején semmilyen körülmények közt sem Budapesten fogja keresni a kiutat.46 A magyar-szlovák együttműködés lehetőségével 1938 után is számoló magyar elképzelések nem néztek szembe azzal a ténnyel, hogy a szlovák nemzetfejlődés ugyanolyan messzire jutott az első Csehszlovák Köztársaság két évtizede alatt, mint a horvát, szlovén vagy akár az osztrák, ami egyebek közt a szlovák autonomista mozgalom folyamatos erősödésével járt együtt.

Jozef Tiso, aki Andrej Hlinka 1938 augusztusában bekövetkezett halála után az autonomista Szlovák Néppárt vezetője lett, mind a müncheni válság napjaiban, mind pedig a bécsi döntést megelőző egy hónapban kitartott a

45 Az 1939. január 16-i tárgyalásról készült német feljegyzést ld. Ránki-Pamlényi- Tilkovszky-Juhász (szerk.): A Wilhelmstrasse és Magyarország, i. m. 342-347.

46 A magyar-szlovák viszonyt különösen megterhelte a Tuka-ügy, amelynek során egyértelművé váltak Tukának a magyar kormánnyal fenntartott kapcsolatai, amelyek sohasem váltak meghatározóvá a Csehszlovákián belüli politikai döntésekben, Ld. Veres Tímea: A Tuka-per közvetlen előzményei a cseh és szlovák sajtóban. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2004,1. sz. 149-153.

39