1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Janek István: A szlovák vezetés külpolitikai törekvései a komáromi tárgyalásoktól 1945-ig

A szlovák nemzeti felkelés kitörése után a szlovák vezetés abban a reményben tartotta fenn a szövetséget a németekkel, hogy a német nemzet vezetői világosan ítélik meg a hadi helyzetet, katonai lehetőségeiket, a rendelkezésre álló erőket és a folytatás lehetséges változatait, és ha nem lenne elegendő ok a katonai ellenfelek közötti, legalább fele részben kiegyensúlyozott megbékélésre, minden bizonnyal leállítanák a nemzetük és szövetségeseik oly sok emberáldozatával és anyagi veszteségével járó háborúját.39 1944 második felében a Vörös Hadsereg megkezdte Kelet-Szlovákia elfoglalását, ami „a folytatás lehetséges változatait" nullára redukálta, azaz egyet jelentett a Szlovák Köztársaság elkerülhetetlen megszűnésével. Tiso azokra a kétségbeesett és reménytelen javaslatokra, melyeket saját diplomatáitól 1945 januárjában kapott, tudniillik próbáljanak kapcsolatba lépni a szövetségesek római és berni katonai szerveivel, mindvégig elutasító választ adott.40 Ez az egész helyzet kilátástalan voltát, illetve a Szlovák Köztársaság növekvő nemzetközi elszigeteltségét véglegesen megpecsételte. Diplomáciailag a szlovák államot már csak Németország, Horvátország és Magyarország, illetve néhány semleges állam, a Vatikán, Svájc, Spanyolország és Svédország ismerte el. A háború közeledő végével azonban ezeknek az országoknak a száma egyre csökkent. 1945 februárjában Svájc szakította meg a diplomáciai kapcsolatait Szlovákiával, és elismerte a Csehszlovák Köztársaságot. Ugyanebben az időben a Gárdista c. lap viszont továbbra is „a német győzelembe és a szlovák állam fennmaradásába vetett rendíthetetlen hitet" hangoztatta.41 Ez azonban már egyáltalán nem felelt meg az objektív valóságnak, és ez is csak a németek kényszerítése miatt jelenhetet meg.

A Szlovák Köztársaság egyik utolsó működő diplomáciai missziója a vatikáni követség volt. Vezetője, Karol Sidor, abban az időben megpróbálta a Szentszéket megnyerni annak a gondolatnak, hogy a győztesek a háború végét követően nemzetközi ellenőrzés alatt népszavazást készítsenek Szlovákiában arról, vajon a szlovákok önálló államot szeretnének-e, vagy a Szovjetunióval való szövetséget támogatják-e, vagy azt a föderációt részesí- tik-e előnyben, amelyet Csehország, Magyarország, Lengyelország, Ausztria és esetleg további államok alkotnának. Sidor kísérlete kétségbeesett és kilátástalan lépés volt, amin mit sem változtatott az a tény, hogy az amerikai kormányt is tájékoztatták róla. Az USA diplomáciája erre egyáltalán nem reagált. A vatikáni államtitkárság ugyan foglalkozott Sidor kezdemé39 Stano, Július: 141. zasadnutie snemu Slovenskej republiky dna 4. októbra 1944. In Bielik, Peter - Múlik, Peter (szerk.): Dies Ater. Bratislava, Lúé, 1994.150.

40 Sidor, Karol: Sest' rokov pri Vatikáné. Scranton, 1947. 254.

41 Gárdista, 1945. március 24.

164