1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei

s az ezzel járó különböző kedvezményekre reszlovakizálásuk révén tettek szert. Számos olyan eset is előfordult, amikor a reszlovakizációra hivatkozva önkényesen felülbírálták a bevallott magyar nemzetiséget.46

A következő, 1961. évi népszámlálás a magyarság számának példátlan emelkedéséről tanúskodott: Szlovákia 4 174 046 lakosából 518 782 fő, az 1950. évi 10,3%-kal szemben az összlakosság 12,4%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek.47 A magyarság 11 év alatti 164 250 fős, azaz 46,3%-os tényleges szaporulata (Szlovákia összlakossága ezen idő alatt 21,3%-kai, a szlovákok 19,4%-kal, a csehek pedig 13,3%-kal szaporodtak) azonban csupán látszatszaporulat, s valójában annak a következménye, hogy a reszlovakizáltak nagy része immár statisztikailag is visszatért magyar nemzetiségéhez.

Az országos adatoknál természetesen pontosabb képet kapunk, s jóval árnyaltabb következtetések levonására nyílik lehetőségünk a magyar nyelv- terület etnikai összetételében bekövetkezett változásokról a népszámlálások községsoros nemzetiségi kimutatásaiból. Mivel azonban az 1950. évi nép- számlálás községsoros etnikai adatait sajnálatos módon nem hozták nyilvánosságra, s azok a kutatók számára sem elérhetőek, a ki- és betelepítéseknek, valamint a reszlovakizációnak az egyes magyarlakta régiók, illetve községek etnikai összetételének módosulására gyakorolt hatását csupán a későbbi népszámlálások alapján vizsgálhatjuk.

A háború előtti utolsó, 1930. évi és az 1961-es népszámlálás településszintű adatainak összevetése azt mutatja, hogy a háború utáni telepítések, részben pedig a reszlovakizáció szinte valamennyi településen a magyar elem nagyarányú térvesztését, s a magukat szlováknak vallók arányának növekedését eredményezte. Ez a magyarság kárára bekövetkezett egyedülálló etnikai arányeltolódás 74 településen egyben azok korábbi magyar többségének elvesztésével járt együtt, vagyis az 1961-es népszámlálás 74 olyan szlovák többségű települést talált Szlovákiában, amely az 1930. évi népszámlálás szerint még magyar többségű, gyakran színtiszta magyar lakosságú volt.

Különösen feltűnő a magyar elem visszaszorulása a nyelvhatár menti városokban. Ezek elszlovákosodása már a két világháború között megkezdődött, s bár az 1938-as határváltozásokat követően visszaszerezték korábbi 80-90%-os magyar többségüket, a második világháború után kivétel nélkül szlovák többségűekké váltak. A magyar elem legnagyobb mértékű térvesztése Dél-Szlovákia két nagyvárosában: Pozsonyban és Kassán figyelhető meg, amelyek magyar lakossága párszázalékos kisebbséggé zsugorodott. 20% alá csökkent a magyarság részaránya a már 1930-ban is szlovák többségű Vágsellyén és Losoncon, az 1930-ban relatív szlovák többséggel rendelkező Léván, valamint az akkor még relatív magyar többségű Galántán is. A

46 MÓL, Pozsonyi Főkonzulátus TÜK-iratai, 1. d., 19/szig. biz. - 1950-2.

47 SRB i. m., 360. p.

90