1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
Mivel a Csallóközben a lakosságcsere később vette kezdetét, a színtiszta magyar terület szétdarabolására és a tervezett szlovák etnikai folyosók létrehozására a népcsere idő előtti befejezése miatt már nem kerülhetett sor. Ennek ellenére, töredékesen bár, de itt is érvényesültek a Szlovák Telepítési Hivatal irányelvei, s a lakosságcsere a Felső-Csallóköz mellett elsősorban az Alsó-Csallóköz egyes településeit (Komárom, Keszegfalva, Megyercs és Gúta), valamint Dunaszerda- hely vonzáskörzetét (Albár, Nemeshodos, Pódatejed és Hegyéte) érintette. A második, egyben a legnagyobb kiterjedésű régió a Mátyusföldnek egyrészt a Diószeg - Galánta - Vágsellye - Érsekújvár városok, másrészt pedig a Kis-Duna által határolt részét foglalta magában, ahol a kitelepítés a nyelvhatár dél felé tolását célozta oly módon, hogy a szlovák etnikai terület határa a Kis-Duna legyen, Komáromnál és az Alsó-Csallóközben pedig az államhatárt is elérve ékszerűen kettévágja a magyar nyelvterületet. Az említett régióban a lakosságcsere leginkább Diószeg, Kismácséd, Nagyfödémes, Jóka, Hidaskürt, Pozsonyvezekény, Taksonyfalva, Tósnyárasd, Deáki, Alsószeli, Felsőszeli, Pered, Vágfarkasd, Negyed, Szimő, Andód, Naszvad, Érsekújvár, Bagota, Ud- vard, Perbete, Komáromszentpéter és Izsa magyarságát sújtotta. A kitelepítések által hatványozottan érintett régió volt a Garam mente Mohi - Csata - Hontfüzesgyarmat háromszög által határolt része is, ahol ugyancsak ékszerű kitelepítés zajlott, s amint később bebizonyosodott, a lakosságcsere leginkább itt teljesítette küldetését, az etnikai arányok megváltoztatását. A magyar nyelvterületbe mélyen benyúló beékelődésben a lakosságcserében legjobban érintett falvak többek között Kiskoszmály, Újbars, Bajka, Garamlök, Nagysalló, Hölvény, Alsószecse, Felsőszecse, Kisóvár, Ga- ramszentgyörgy, Nemesoroszi, Tergenye, Garamvezekény, Szodó, Garam- mikola, Garamdamásd és Hontfüzesgyarmat voltak. A magyar nyelvterület középső és keleti szakaszán a kitelepítési terveket az eddigieknél is kevésbé sikerült megvalósítani. A lakosságcsere e térségekben csupán néhány, Ipolyságot észak felől félkör alakban körülölelő (Peresz- lény, Gyerk, Horváti, Középtúr, Tesmag), illetve Rimaszombat és Tornaija körüli települést (Mezőtelkes, Kerekgede, Zeherje, Alsópokorágy, Balogpádár; Oldalfala, Gömörfüge, Felsőkálosa, Otrokocs, Gömörpanyit stb.), Kassától délre a magyar határon fekvő Perényt, a Bodrogköz nyugati peremén pedig Bodrogszöget és Bodrogszerdahelyt érintette fokozottabb mértékben.44 A lakosságcsere etnikai következményei A lakosságcsere, az azt megelőző csehországi deportálás, valamint az azzal párhuzamosan zajló úgynevezett belső telepítés és a reszlovakizáció ugyan 44 SNA, Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal - B szekció, 304. d., Sta- tisticky prehíad odst'ahovanych Mad'arov z juznych okresov Slovenska. 88
