1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
kitelepítésének kérdését pedig nemzetközi fórumokon össze kell kapcsolni a magyarországi németek kitelepítésének kérdésével.25 A kitelepítendő magyarok kiválasztásának részleteit az SZNT Elnökségének 1946. március 18-ai ülésén vitatták meg, amelyen Ján Cech számolt be a kitelepítés előkészületeiről. Az SZTH elnöke szerint minimálisan 100-120 ezer magyarországi szlovák áttelepülésével, tehát ugyanennyi szlovákiai magyar kitelepítésével lehet számolni. Mivel azonban a csehszlovák félnek megvan az az előnye, hogy paritáson felül áttelepítheti a háborús bűnösöket is, akiknek a száma 15-20 ezer, családtagokkal együtt 60-80 ezer lesz, Csehszlovákia ösz- szességében legkevesebb 180 ezer magyart telepíthet át Magyarországra. Cech hangsúlyozta, hogy a kitelepítendő magyarok kiválasztásánál elsősorban a vagyoni, politikai, etnikai és területi kritériumokat fogják figyelembe venni, miközben a fő cél „a magyar etnikum három vagy négy részre való fel- darabolása lesz". Azt is leszögezte, hogy mindenekelőtt a szlovákiai magyarság vagyonosabb rétegeit, tehát a jómódú városi polgárságot és földműveseket, valamint az értelmiséget telepítenék át Magyarországra. A konkrét telepítési terv elkészítéséhez Cech szerint segítségül szolgál majd a magyar lakosság és vagyonának folyamatban lévő összeírása, aminek befejezése után a hivatal összeállítja a kitelepítendő személyek és községek jegyzékét.26 Az SZTH Elnöksége 1946. május elejére készítette el és küldte meg a szlovák főhivataloknak, köztük az SZNT Elnökségének, a Megbízottak Testületé Elnökségének, az egyes megbízotti hivataloknak és a pártoknak a lakosság- csere végrehajtásáról készített, s többek között a kitelepítésre kijelölt járások és községek jegyzékét is tartalmazó úgynevezett eszmei tervvázlatát. A már a magyarországi szlovákok jelentkezésének összegyűjtése idején, s a jelentkezők várható számának ismeretében készült tervezet szerint mintegy százezer magyarországi szlovák jelentkezésével lehet számolni, ennek megfelelően a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok közül százezret telepítenének ki a paritásos csere keretében. A tervvázlat 7. pontja szerint a magyarországi szlovákokat elsősorban a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Ógyallai, Párkányi, Zselízi, Lévai, Ipolysági, Feledi, Tornaijai, Szepsi, Királyhelmeci és Nagykaposi, tehát összesen tizenöt dél-szlovákiai magyarlakta járásba telepítenék, 8. pontja szerint pedig a magyarokat értelemszerűen elsősorban szintén ezekből a járásokból telepítenék át Magyarországra. A tervvázlat a ki-, illetve betelepítendő térségekkel kapcsolatban fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „fejlett mezőgazdasági termeléssel jellemzett síkságról van szó", a Duna menti járások jellemzésekor pedig azt is kiemelte, hogy „Szlovákia leggazdagabb járásai közé tartoznak", s a szlová25 SNA, SZKP KB, 2194. d„ 516/1. 26 SNA, SZNT EH, 3. d., Zápisnica zasadnutia Predsedníctva SNR zo dría 18. marca 1946. 75
