1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére
nyúló külső hódítás eszközei lettek..., az új Csehszlovákiát mély és tartós beavatkozásra kényszerítik... A Csehszlovák Köztársaság német és magyar nemzetiségű polgárai közül..., akiknek az 1938. évi müncheni határozat előtt csehszlovák állampolgárságuk volt, akik antifasiszták, a csehszlovák állam- polgárságuk meg lesz erősítve és a hazába való visszatérés lehetővé lesz téve; hasonlóképpen azok esetében, akik már München előtt aktív harcot folytattak Heinlein és a magyar irredenta pártok ellen Csehszlovákia megvédéséért, akik München és március 15-e után a német és magyar államhatalom részéről ellenzéki magatartásuk és a Csehszlovák Köztársasághoz való hűségük miatt üldözést szenvedtek, akiket bebörtönöztek és táborokba küldtek, vagy akik a német és magyar terror elől kénytelenek voltak külföldre menekülni, és ott részt vettek a Csehszlovákiáért vívott antifasiszta harcban. A többi [mármint akik nem voltak antifasiszták - G. L.] német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár csehszlovák állampolgársága megszűnik. Ezek a polgárok újra kérhetik a csehszlovák állampolgárságot, ugyanakkor a köztársaság hatóságai fenntartják azt a jogot, hogy minden kérelmet egyéni elbírálásban részesítsenek. Azok a németek és magyarok, akiket bíróság elé állítanak és elítélnek a köztársaság és a cseh és szlovák nemzet ellen elkövetett bűnökért, megfosztatnak csehszlovák állampolgárságuktól, és örök időkre kiutasíttat- nak a köztársaságból, ha nem sújtja őket halálos ítélet."68 Láthatjuk tehát, hogy Benes radikális tervével szemben, mely a német és a magyar kisebbség kitelepítését tűzte ki célul, a kormányprogram enyhébben fogalmazott. Igaz ugyan, hogy valamennyi német és magyar lakost - kivéve az antifasisztákat, akiknek arányát Janics Kálmán a legjobb esetben is mindössze 1%-ra becsülte - meg akarták fosztani az állampolgárságától, de lehetővé tették számukra az optálást (azaz az állampolgárság visszaszerzését). A program nem szólt nyíltan a kisebbségek kitelepítéséről, azaz Benes radikális álláspontjánál jóval enyhébben - de még így is nagyon keményen - fogalmazott. Janics Kálmán a kassai kormányprogramról írt munkájában úgy értékelte a fentebb említett nyolcadik fejezetet, hogy kellő taktikázó ravaszsággal szerkesztették meg. Szinte mindenütt burkoltan nyilatkozik a magyar vonatkozású kérdésekben, nyitva hagyva az eldurvulás további lehetőségeit, akár erőszakos, akár diplomáciai úton. Ilyen diplomáciai út lesz majd a lakosságcsere kikényszerítése.69 Konklúziók Második emigrációjának első éveiben Beneá nem foglalt egyértelmű álláspontot a kisebbségekkel szemben folytatandó politikát illetően. A szudéta68 A kormányprogram Vili. fejezetét lásd BORSINÉ-SZOKOLAY i. m., 95-96. p. 69 Janics [é. n.] i. m., 15. p. 63
